Mindenből magamat
látom visszaköszönni –
fürge szálak futnak szerte,
mint követhetetlen egerek
s kötöznek a most-történések arcaihoz.
Hajléktalanok fáradt mosolyával
térek nyugovóra késő éjjel
s csontjaimban rég-halottak
léptei fájnak.
Miért kell cipelnem
öreg fák kiszikkadt bőrét,
elárvult kisállatok
vakon kutató félelmét,
miért ez az őrült hasonlóság
minden-mindenki bűnéhez,
ki kötötte arcom
minden szál végéhez
és miért csak úgy védekezhetek,
hogy mindig magamat büntetem?