Beszélj te, ártatlan rózsaszál,
mesélj el mindent róla!
Mesélj őszintén, igazán,
édes kis halványpiros rózsa!

Cáfolj meg mindent: vádat,
ármánykodást, hazugságokat!
Támassz hitet, szép reményt szívemben,
s boldogító, merész álmokat!

Te csak mesélj, mesél rólam is,
te édes kis halványpiros rózsa,
mesélj csendben, s ha rád tekint,
higgyen neked, te szép, te igazi rózsa!

s te csak mesélj…

s felejtsünk múltat, álmodjunk jövőt,
ő karoljon engem, s én karoljam őt,
álmodjunk ketten, s te csak mesélj nekünk,
míg néma az ajkunk, míg múltat temetünk.

(Lele, 1969. szeptember 30.)