Láng Zsoltnak

Vadmalacnak nem szerették a hangját. Nem szerette. Egy ilyen hangtudós. Bedugta a fülét, Vadmalac már nem is létezett számára.
A súlyos gondolattól megreccsent lába alatt az ág. A tavalyi.
„Vajon az, amit énekeltem, nem tetszett?”, kédezte Vadmalac. Meg akarta ugyanis érteni, mi történt valójában.
„Elvágtam magam alatt az ágat?”
Lenézett a lába alá, az ág tavalyi, s már fedte be a megújuló természet.
Megszólalt erre a barátja, vadmalac maga is:
„Schade!”
Na, ez jól esett neki.
Mintha azt mondta volna: te csak énekelj tovább!
Kérdi erre Vadmalac:
„Trillázni szabad?”