Ady András-Cseke Gábor: Kávészünet (XVII)

1. Ady András: Bekávézva és…

Bekávézva és hemendegszezve, aznap reggel csak levitte sétálni
a verset az utcára, értik, első
lépések valahánya, végre
megláthatja más is,
végül édesnek,
ígéretesnek
tartják
mások is,
jaj de aranyos,
a picike, jaj mekkora
híresség lesz ha megnő,
mondjuk a négysorosból
hőseposz kerekedik, juj de jó
lesz magának is, hírét viszi-hozza,
költő lesz maga is, igaz kicsit már most
az de csak ígéret, apuka érti ugye?
Posz-kaffé gyomorbékével, akkor reggel levitte és míg a
pici ingatag rímein a
játszótéren
bukdácsolt,
magánhangzóival fogódzott
a hintában, sikongva csúszdázott…
apuci kiselőadást tartott poétikából
ott a téren, a Coffe2Go és Starbucks bódék közt.
Hogy honnan kerekedett
a türelmetlen tömeg, mely felfordult
unalmában nekiesett, mint egy Kerenszkij-
agitátornak, aki nyugati fronton harcra
kapacitálta a harc-unt tömeget… nem
tudta, de látta még amint kitépett
bal karjával elhúz három
sötét alak,
jobb lábát cibálja öt másik,
látta mint emelik nap felé, erezetét
vizsgálandó, egyik
kikapart
szemét…

Fotó: Márton Ildikó


2. Cseke Gábor: Nem létező kutyám mely rám hasonlít

Nem létező kutyám mely rám hasonlít
fürgén nem lépdel oldalamon
és nem is szimatol minden sarokban minden bokor
és fűcsomó alá
nem feszíti a nemlétező pórázt
mely maga sem feszül
és nem görnyed ívben dolgát végezendő egy
platánfa árnyán
mert amerre nem járunk, nincsenek is platánok
csak nyeszlett, tetőtől talpig tetvektől hemzsegő
akácok

nem létező kutyámnak nem füttyentek sosem
és azt sem tudom, egyedül merre járok…

2019. július 14.

Szóljon hozzá!