Demény Péter: „Erről a csatornáról nem tudunk elklikkelni”

Beszélgetés Szakács László marosvásárhelyi ökológussal

Vágjunk a közepébe. Az ember egyebet se hall, mint a klímaválságot. Műanyagmentes hónap lévén én magam is megpróbálok üveges ásványvizet rendelni, vászonszatyorral járni bevásárlásra. De valóban olyan kevés az időnk, mint a gyakran csalóka média mondja? Egy ökológus mit gondol erről?

Egy ökológusnak látnia kell, hogy mi zajlik körülötte, ez a legfontosabb feladata. A rendszerszintű változásokat egyre közelebb jósolják a tudósok. Ez nem valamiféle bibliai értelemben vett apokalipszist jelent, hanem a mindennapi élet drasztikus megváltozását. Látványosan szembesülünk az időjárás változásaival. Július van: mindenfelé viharok, esők, zivatarok, jégesők sepernek végig. Mondhatjuk persze, hogy mindig is voltak viharok, de mégsem voltak ilyen erősségűek és ilyen gyakoriságúak. Ezek a szélsőséges jelenségek egyre gyarapodnak.


Miben állnak majd azok a „drasztikus változások”, amelyekre céloztál?

Bocsáss meg, csak még annyit mondanék az éghajlatról, hogy ezeken a jelenségeken, amelyek mostanában megfigyelhetők, látható és érezhető az ember hatása. Egyes tudósok már évtizedek óta „antropocén korról” beszélnek, még nem „hivatalosan”, de egyre inkább használják a kifejezést. Az ember olyan változásokat képes eszközölni, amelyek világviszonylatban érezhetők. Ezek megnyilvánulnak abban, ahogy élünk, ahogy megszerezzük az életmódunkhoz szükséges nyersanyagokat, illetve a végtermékek eltávolításában, magyarán a hulladékgyártásban – ez óriási hatással van a környezetünkre.


A média azzal is tele van, hogy az emberiség nagy része nyomorog, márpedig mindezekhez, amiket felsoroltál, egyfajta polgárosultság kell. Az a kevés jómódú ember többet árt, mint az a sok szegény?

Máshonnan kellene közelítenünk. Az egyik legfontosabb hulladék az a sok műanyag palack, amelyben az ember a vizet megvásárolja. Ezt nem csak a jómódúak veszik meg, hanem azok, akik általában tiszta vizet akarnak inni. Ez azonban feltételes reflex: ha palackban van, máris tiszta, gondolnánk, a vezetékes meg nem. Pedig sokszor jobb lehet, de hiába a megfelelő tisztítási folyamat, ha a csőrendszeren keresztül ismét szennyeződik, akkor nem csináltunk semmit. Azt kellene elérni, hogy ne kelljen megvenni a palackost, legyen megfelelő a vezetékes. Ez csak egy apró része az egésznek…Egyébként, jelenleg sokkal többet gyártunk, mint amennyire szükségünk van. El kellene döntenünk, hogy vajon a csomagolás-e a fontos számunkra, vagy a tartalom, és hogy mindent muszáj-e megvásárolnunk, amit megveszünk.


Emlékszem egy Benny Hill-jelenetre. Pincért játszott, és az egyik vendég reklamált, hogy a bor nem megfelelő. A pincér hátrament, és kicserélte a címkét, ebből az „új” borból töltött, mire a vendég elégedetten bólogatott.

Ez a fogyasztói társadalom átka. Mindent reklámok alapján döntünk el, kevesebbet gondolkodunk, mint kellene. Sokszor azt is megvásároljuk, ami nemhogy nem kell, hanem még ártalmas is.


Az interjú teljes szövege az interjú készítőjének ajodemenysegfoka.blog.hu blogján olvasható

2019. július 14.

Szóljon hozzá!