Fodor Sándor: Keleti humor

Szovjetunióban tett látogatásunk során – az egész tartott tíz-tizenkét napot – arra is jutott idő, hogy vendéglátóink elvigyenek bennünket az Ezeregyéjszaka egyes tájaira. Így, Naszredin Hodzsa szülőföldjére, Üzbégországba is. Bokharában például – az egykori emírek téli és nyári palotáját is meglátogattuk. Kísérőink majd minden kérdésre azzal kezdték a válaszadást, hogy az utolsó emírt 1920-ban Frunze elvtárs vezetésével elkergette a szovjethatalom. Utána aztán jött a válasz a tulajdonképpeni kérdésre.
A bokharai emír nyári palotájának a kertjében, gyönyörű, csempeszerű téglával kirakott széles úszómedence: épp hogy nem volt benne víz. A medence mellett, mintegy két-, két és fél méter magas ácsolat, amolyan őrtorony-féle, kényelmes ülőkével. Házigazdáink felvilágosítottak bennünket arról, hogy most az emírek feslett-égének, mélységes erkölcsi nihilizmusának a bizonyítéka előtt állunk: amikor ugyanis az emírnek (akit 1920-ban a szovjethatalom, élén Frunze elvtárssal… ugye), nos, amikor enyelegni támadt kedve, egy kosár almával felkapaszkodott a kakasülőjére – mire a háremhölgyek valamennyien kitódultak a medencébe, úszkálni. Amelyik éppen megtetszett a kényúrnak (akit aztán 1920-ban a szovjethatalom…) – nos, azt megdobta egy almával – és már vonultak is befele. No hiszen, – jegyeztem meg, ez tényleg nem volt szép, de ha megválasztanának bokharai emírnek, itt maradnék, nem mennék haza Romániába, egye fene. Tolmácsunk hűségesen fordítja szavaimat oroszra – oroszból tovább üzbégre. Kísérőnk komolyan bólint. Érti a problémát – és feladatához híven magyarázni kezd:
– Frunze elvtárs vezetésével a bolsevikok 1920-ban elűzték az emírt. Itt most szocialista köztársaság van. Esetleg a bohharai szovjet elnökének választhatnák meg az elvtársat…
– Csak tréfáltam – mondom és nevetek hozzá, ahogy a tréfához illik, hátha vendéglátóink is elmosolyodnának. „Csak tréfált” – fordítják románból oroszra – oroszból üzbégre. Házigazdáink azonban nem mosolyognak. Vezetőnk bólint. Ezt is megértette:
– Aha – mondja. – Tréfált. Csakhogy 1920-ban Frunze elvtárs és a bolsevikok…
Ünnepélyes fogadalmat tettem: többé üzbég földön nem viccelek.

Forrás: Fodor Sándor: Ki ez a… majdnem? Anekdoták, Pallas-Akadémiai, Csíkszereda, 2000