Kiss Székely Zoltán: Lány nappal szemben

combja rezzen
a hús felfénylő csontjai mögé riad

köldöke alatt ébredő teste belülről
szorul a forró szoknya anyagára

lágy melle szorító
hamvas sötétből szabadult
a blúz mikronnyi résein
zuhog az olvadt nap
bőrére