Albert-Lőrincz Márton: (Történelemcsinálás)

Nemsokára nem lesz lópatkóhang,
megszüntetik a lovas dandárokat,
a királyi istállók ménjeit, kancáit
turistalátványnak kivezényelik,
a sivatagok fekete lovait elvadítják,
a lófogatokra fogadásokat kötnek,
ugyanúgy a versenylovakra,
múzeumi fényképeket árusítanak,
ha látni szeretnéd Petőfi huszárjait
a János Vitézből, hisz nem doboghatnak,
horkanthatnak, szellenthetnek, üríthetnek a színpadon,
képtári belépőjegyeket árusítanak, hogy megbizonyosodj,
a lovak voltak az ember igaz társai,
száguldottak a katonákkal,
éltették a fahúzatókat, a szénacsinálókat, a fuvarosokat,
persze-persze, ilyen fogalmakkal ma már
nem is terhelik a nyelvi korrektort, a Google fordítót,
a város gyermekeit.

Új élmények születnek, új hazák, új nemesek,
és mintha obsitos Háry János történeteit
füled hallatára honosítanák,
nem számolva azzal,
hogy a halottak is láttak, hallottak.

Hadnagy József: Dobogni fog-e a föld?

A csatalovak ideje lejárt,
nem döntenek el semmilyen csatát,
múzeumok falán vágtatnak
örök éjében egy letűnt napnak,
csillagok ragyognak homlokukra,
telihold sarkantyúz oldalukba…
Ma már a lónál kecsesebb amazonok
szerszámain ragyognak a csatasorok,
és ezek erősebbek, mint a tankok,
a világ még nem látott hódítóbb falanxot,
az ő kezükben van a gyeplő…
Mi lesz az unokámmal, mikor felnő,
dobogni fog-e a föld, mint alattam egykor,
ha egy kamaszéjszakán, lóháton
megjelenik előtte Nagy Sándor
Hannibál, Zeyk Domokos, Akhilleusz, Hektor?

1. Skandikamera:
   2019. július 15. 13:02

   Elolvastam, ezzel jogot szereztem arra, hogy hozzászóljak. Valamit valamiért, nem?

   :-)

   Az elsőt egy sorba ”Márpedig a lónak befellegzett” lehetne összefoglalni. Hogy miért és hogyan, azt az olvasóra kell bízni: biztos lenne olyan aki a vak bányalovat hiányolná, másnak meg a lócitromért fájna a szíve. (A lószerszámot nem kell félteni, az szájról szájra terjed.)

   :-)

   A második szöveget nem lehet csak úgy megvágni, ,mert a mondanivalója a sorok közé van rejtve. Ravasz, nagyon ravasz. Remélem, hogy a marslakókra teccett gondolni. Mert ha arra (akikre) amire én, akkor nem áll jól a szénánk.

   :-)))