Miért is öltök mindannyiunkra
annyi elföldelt percet, mint almáriumban
felejtett mellénygombokat?
Miért is faragtam diófából
egy lestrapált madonnát munkaidőben,
ha még emlékezni sem tudok rendesen
és ki nem állhatom a búcsúvacsorát?
*
Olyan nehéz megfejteni téged,
szaggatott vonalak, szóközök kódolt
távirataiban szunnyadó lényeg.
Isten tudja… tán félre kéne állnom,
hogy ne karambolozzak soha senkivel.
*
Kopjafa az elkötelezettség,
egyetlen szálkás okfejtés – és vége.
Hallod-e stréber lokálpatrióta?
Rakosgasd össze káprázataid!
“Hadd látom, úgymond, mennyit ér”
a formatervezés.
*
A Nagy- és a Kis Göncöl mintha
helyet cseréltek volna. Átrendeződtek.
Metamorfózis, nonkonformista
égi játszma – nem nyilatkozik róla
sem a főkolompos, sem a rendszergazda.
*
Nem vallunk színt, ösztönt, ingereket,
csak őszőkeséged jobb sorsra érdemes
szavait viszem tovább, még mielőtt
elszenderednek a kényszerű fények
és elhagyom magam valahol.

2018. július 14.