TIGRIS A VÁROSBAN

Zöld smaragdként csillog a szeme
A zöld bozótban álcázza magát
A sűrűben a kis patak vékony zöld kígyót rejteget
Minek fogában nincs méreg
Oly szép látni a vízben a tojásait
Mint gyöngyszemek csillognak s mint apró szivek dobognak
Mielőtt megdícsérhetném az álom ketrecében voltam
Abban a percben a városban egy tigris hallatta hatalmas
Mint egy bálna hangját elképzelem
Két szeme smaragdzöld mint a hegyekben a fák
Felébredtem és arra gondoltam egy selyemhernyó
Egy selyemhernyó életben maradt a polcon valamelyik könyvem lapján
A takarómban és a paplanomban megerősödött a hangja
A tigris szíve
Smaragd gyöngyökkel
A kígyó tojásaival
És csillogó szemekkel pulzál
A szemek hideg fényt lövelnek az est sötét üvegébe
Egy férfi lámpákat gyujtogatva járja minden éjjel a várost
Az egybeolvadó lámpafény határt húz
Ami megrémíti a tigrist és elijeszti az embert

EGY IDŐS HÖLGY

Egy idős hölgy az ablakán át lesi
A köznépet az udvarában
Szép ráncos kezére
Támasztva az állát.
Csodálatos formátlan forma a nyugtalanságban,
Vési azt, amíg be nem áramlik az istenség illata
Az orrába, szemébe, szájába, és a fülébe.
Kócos kitartás, dicsőség a levasalt ráncokban,
Tolerancia a zárkózottságban, konkrét
Szenvedés? Üdvözültség?
Nem lehet tudni!
Senki sem láthatja
Belülről at arca falűra festve,
Hangszálai le vannak zárva, vagy kivágva már régen.
Ő szép, a lovagiasság gyönyörű mellszobra.
Egy turista különböző szögekből fényképezi.
Kőből van.
Talán egy istennő a templomok városában.
Az ajándékba adott tisztelet,
Mit a homlokzatba zárt a fullasztó szél
Örökre?

*A nepáli költőnő verseit fordította: Dabi István