1. Ady András: Ne kávézz most

Ne kávézz most, pont most ne,
ejsze lesz még időd, talán, vagy az se…
de most nem hozzád, érted
jönnek, volt pribékek, csak
kicsit másképp bodorítva,
borotválva, volt hóhérok,
kik rikkancsnak álcázva,
bilincset hoznak a hétvégi
mellékletben, fogd azért a
poharat, még ne tedd le…
ha nem több, de intelligensnek
tűnsz, ahogy egymással felesel
a kenyérbélen átszűrt kék-szesz,
s a Lacryma Christi, okosnak
tűnsz, tünékeny máz ez, törékeny,
összetörsz te!
A várban a flekk-akasztófák értői
úgyis bevették már a harc előtti
felest, a linotíp-kalodák széttett
lábakkal és nedvesen várnak, s a
hatalom markotányos-skriblersleppje
földhöz csapott sasok beleiből-beleibe
jósol, zászlóvirágzást, rúdfakadást.
Még ne kávézz, az olyan kispolgári,
s most polgár nem, csak csatlós,
vazallus, újságröghöz kötött
jobbágy lehetsz, kit ha hál-istennek
felfordul, mert helye van és
szalagmunka-újratermelése más
sok ezreknek… majd valami mellékletbe eltemetnek.

Fotó: Márton Ildikó

2. Cseke Gábor: Ha a vándor kávét kíván

Porkávénál poros úton nincs jobb a világon
por a porral összeillik
vízet áhít mind a kettő
s ott vagyok én harmadiknak
csak vedelnénk
csak vedelnék
dús oázis ha marasztal
kútja vize halkan csobog
tüzem lángja enyhén lobog
ibrik serceg és sustorog
fogy a kávé nyelvünk forog
pereg a perc hull a harmat
por is megtelepszik

csupa öröm ha a vándor
porkávét
kavarhat