1. Cseke Gábor: Kérdések az idő kútjából

Kávétól ajzva a zagyva másnapos koponya
napraforgóként igazul szabott irányhoz,
tartáshoz, sziporkázva viselkedik, mintha…

vigyorogj csak, barátom,
hisz te vagy a minta
nem csak a honban, de messzi

földön hová a szavad elér,
ahol a gyűlölet-pofonok csattannak
meg az egymáshoz vert sok hízelgő tenyér

miközben arra gondolsz, hogy te vagy
a só meg a kenyér

hol van már az a reggeli kávé,
mely így-úgy ráncba szedett?
emlékét foszló köd fedi, fakó…
kérdem a költővel az idő kútjából
„hol van már a tavalyi hó?”

---

2. Ady András: Baromira dühös

Baromira dühös lenne, bizonyára
megdühödne, meg abbiza… láttak
már gyűlölködő kávét? Nem feketedhet
tovább, nem is keseredhet, legtöbb
egy légyhullával akarhat mérgezni…
de milyen méreg az, hacsak nem
járt még babkorában töriórára,
ahol hallotta, hogy mindenféle
nedűnek – hogy egy minimális
Juszupov-keveréknek megfeleljen
bármi Raszputyin-gyanús esetben –
csatlakoznia kell holmi sztrichnines sütikhez…

á lá: orice fel de bătutură, fie
vin, cafea sau suc, tre’ să
conțină pe puțin atâtă
otravă, încât abia servită,
licoarea să fie deja moartă de tot.

De attól még a kezedre ömölhet azon
forrón, csészéstől lábadra eshet, rossz
padlóillesztésbe folyhat, az alattad lakó
örök pártitkár plafonjában hagyhat foltot…
s csak lesz valahol, valamikor csatornád,
hol csákányolhatsz, mígnem neked is
csákányolnak öröklakást.

A kávé baromira meggyűlölne, ha
borral, horribile dictu: vodkával
csalnád.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ