„Összefogásban rejlik a lehetőség és az erő”
Beszélgetés Toth Enikővel, az EMIR internetes portál szerkesztőjével
2019. július 12-én zajlott le Székelyudvarhelyen az EMIR internetes irodalmi közlemény köré csoportosult alkotók első találkozója, melyen kitünő alkalom adódott a kis híján harminc erdélyi és Erdélyből elszármazott külföldi költőnek, írónak, képzőművésznek és fotósnak egymást személyesen is megismerni, bepillantást nyerni alkotótársaik magán- és szakmai életvitelébe. Az alábbi beszélgetés Toth Enikővel, az EMIR megalapítójával és szerkesztőjével, a székelyudvarhelyi városi könyvtárban készült, a találkozó befejeztével.
Riporter: Valószínű mindenkinek ismerősen cseng az EMIR elnevezés, de előre kell bocsátanunk, hogy nem a két világháború között Berde Mária ötlete nyomán életre hívott Erdélyi Magyar Írói Rend jogutódjáról van szó. Mit takar ez a rövidítés, milyen céllal jött létre és működik mint irodalmi fórum?
Toth Enikő: EMIR – az Erdélyi Magyar Irodalmi Rovat rövidítése, egy online rovat, amit Csiki Melindával közös erő és elgondolás alapján, ez év március végén indítottuk el. Fő célunk, az erdélyi irodalom, művészet, kultúra terjesztése, megismertetése szerte a világon. A portálon kimondottan erdélyi, vagy erdélyi születésű alkotók kapnak lehetőséget a bemutatásra. Egy korszak széles tömegeinek a költészetéről, irodalmáról, művészetéről való felfogását, a rendeltetéséről és fölhasználásáról való hitét, egyszóval alkotó lelkületét nemcsak az ismert költők, írók, művészek műveit tárják föl. Rajtuk kívül jelentékeny azoknak a száma, akik a nép közt elvegyülve ismeretlenül, de nem kevesebb lelkesedéssel áldoznak a verselésnek, novelláknak, festészetnek, faragásnak, fotózásnak, zenének, akik ellenállhatatlan lelki szükségből legtöbbször csak saját maguknak alkotnak. Az Erdélyi Magyar Irodalmi Rovatban ezeknek a tehetséges alkotóknak szeretnénk eredményes online megjelentetési lehetőséget nyújtani, idővel ezt nyomtatott antológiákban, folyóiratokban feltárni az olvasóknak, hadd lássák minő kép él a tömegek lelkében az irodalomról, művészetről. Mik azok az érzelmek, melyek majdnem minden emberben a líra, próza húrját néha-néha megpendítik, mik azok a formák és dallamok amelyek bennünk zengnek, milyenek azok az ecsetvonások amelyek lelkeinkből vászonra kerülnek, vagy vésőnyomok amelyekben egy-egy darabot hagyunk lelkünkből. Napvilágra kívánjuk hozni azokat az alkotásokat, amelyek eddig egy-egy fiók mélyén lapultak, vagy porosodtak a polcokon, amelyekben az erdélyi alkotók vágyai, lelki világa óhatatlanul belopózik alkotásaikba, még akkor is,ha ez nem remekmű, s néha talán jobb is mintha az lenne. Hisszük, alkotóink között lesznek, olyanok is, akik az irdalom és művészet szakértőinek is elnyerik tetszését..
R: Hogyan osztjátok meg a munkát Melindával, gondoltatok-e arra, hogy idővel új társakat is bevonjatok?
T. E.: Mint minden közös munkában, fő az egyetértés, a szeretet, az egymásra figyelés, a hasonló látószög, egyazon cél és motiváció, hisz nem könnyű ma számottevő eredményt elérni, de kellő akaraterővel, munkával semmi sem lehetetlen. Mi ezt Melindával nagyon jól összhangba hoztuk. Időközben felvettünk még egy szerkesztőt, Pál Tündét, aki ugyanazon a hullámhosszon gondolkodik, érez és lelkesen szerkeszt. A megosztás a szerkesztésen belül egyelőre szabad, mindenki követi a legelső szabad időpontot és az általa ismert, felkutatott vagy nála jelentkezett szerzőt, alkotót jelenteti meg. Igyekszünk rendet tartani a közlések során, hogy legyen mindenkinek lehetősége havonta legalább egyszer helyet kapni. Az oldal Ébresztő rovatában helyet kapnak Erdély elhunyt költői, ezt jelenleg magam vezetem, célom méltó emléket állítani nekik, az olvasókkal pedig megismertetni, feleleveníteni csodás alkotásaikat. A Látogatói bejegyzések rovatban nem erdélyi alkotók kapnak helyet Erdélyről szóló alkotásaikkal, verseikkel, tehát nem zárunk ki senkit, viszont követjük az EMIR alapelveit.
R: Mi a kenyérkereső foglalkozásod, mikor kedvelted meg és kötelezted el magad az irodalomnak, a művészetek pallérozásának?
T. E. Székelyudvarhelyen születtem, három éves lehettem, amikor vidékre költöztünk, ahol egy szomszéd néni megszerettette velem a költészetet, művészetet. Visszakerülvén szülővárosomba, elvégeztem a középiskolát és leérettségiztem Utána folytattam tanulmányaimat, képeztem magam több ágazatban, amilyen lehetőséget nyújtott az élet, éltem vele. Dolgoztam kereskedelemben, vendéglátóiparban, polgármesteri hivatalban, önkéntes tűzoltóként, mi több, egyik alapító tagja vagyok a Bögözi Önkéntes Tűzoltóságnak. Nemrég egy kegyetlen betegség miatt kénytelen voltam visszavonulni. Nem könnyű egy aktív életet élő embernek a falak közé szorulni. Ez a kényszerű helyzet vezetett vissza a költészethez, melyet már fiatalon kipróbáltam, kisebb-nagyobb szünetekkel. Esetem is bizonyítja, hogy mennyire fontos egy ilyen kezdeményezés mint az EMIR, ugyanis magam is fiókban tartottam verseimet jó ideig. Egy tűzoltó-rendezvényen derült ki, hogy írok. Amikor egy magyarországi kollégám visszaajándékozta bekeretezve versemet, a jelenlévők ragaszkodtak a felolvasásához. Az akkor készült fotókat visszanézve láttam, milyen arcreakciókat váltott ki az első „költői” megnyilvánulásom. Ekkor döntöttem el, közölni fogom verseimet. Tavaly felvételt nyertem a 37 éve működő Krúdy Gyula irodalmi körbe Budapesten… Egyszerű nő vagyok, igyekszem érzelmeimet, belső világomat őszinte szavakba önteni, így hajolni meg a szeretet nagysága előtt. Fontosnak tartom anyanyelvem és hagyományaink ápolását, azok megőrzését és továbbadását.
R. Nem mondhatni, hogy a tűzoltás kimondottan női foglalkozás… Hogyan illeszkedtél be a bögöziek csapatába és miként viszonyult hozzád a férfiak tűzoltó közössége?
T. E: Nem az akadályokat néztem, hanem a célokat. Szerintem nincs olyan terület, ahol egy nő ne tudna helytállni, ha van benne kellő rugalmasság, tudás, kitartás és hisz abban, amit tesz. Természetesen először bizonyítanom kellett, megszerezni a szakképesítést, amit sikerült is, mind román, mind magyar nyelven és csak azután várhattam el, hogy felzárkózzanak mellém az önkéntesek. Szükség volt erre az önkéntes tűzoltóságra, hisz a hivatásosokkal szemben távolságelőnyünk volt, így gyorsabban sor került az oltásra, amely nagymértékben csökkentette, vagy teljesen megelőzte a károkat. A lakosság látta a fontosságát, teljes mértékben támogatott, az önkéntes tűzoltókat pedig ez mindig motiválja. Látva, hogy a közösséget szolgálom, önként és önzetlenül, sugárcsövet markolok, ha szükséges, velük tisztítom a beavatkozás kellékeit, csapaton belül eltűnt a „nő”, nem volt megkülönböztetés. Emellett 7 éven át, a nap 24 órájában telefonhívást fogadtam a sürgősségi esetekre, tűz, árvíz és autóbalesetekre a közigazgatási területen, valamint az azon kívüli segélyhívásokra való segítségnyújtásban.
R. Az EMIR megalakulása óta mindössze három hónap telt el. Miért tartottátok fontosnak máris találkozót szervezni a portál köré csoportosult szerzőkkel, művészekkel?
T. E: Örömünkre a megalakulás után rohamosan nőtt az érdeklődők, olvasók, látogatók száma, felhívásunkra egyre több szerző, alkotó jelentkezett. Mindenki tapasztalhatta, hogy a személyes találkozásnak megvan a maga varázsa, más élményt nyújt, mint az online kapcsolat, sokat jelent egy kézfogás, sok rejlik egy ölelésben, jóleső érzés hallani személyesen magát az alkotót. A találkozás időpontját előrehozta egy Magyarországon élő költőtársunk Erdélyben való tartózkodása és lehetőséget adott a vele való találkozásra is.
R. Te hogyan mutatnád be a résztvevő alkotótársakat, most, hogy már lezajlott az EMIR-csapat első találkozója?
T. E: Az asztaltól, ahogy felnéztem az egybegyűltekre, szemet gyönyörködtető látvány fogadott. A sok sugárzó arcon látni lehetett a találkozás örömét. Amikor a személyes bemutatkozások elkezdődtek, kellemesen csalódtam, sokkal többet tudtam meg emberi, alkotói értékükről, mind amennyit ismertem az online bemutatkozókból. Megerősítették bennem a motivációt, nem lehet ennyi értékes írót, költőt, művészt a sorsára hagyni. Örömmel töltött el, amikor láttam, hogy vannak már szerzők, akik köteteikből olvasnak fel. Megható élettörténetek hangoztak el, mindünk szemében ott csillogott a remény. Nagyobb figyelemre méltó művek, alkotások szem-, fültanúi lehettünk, nincs kétségem afelől, hogy meg kell mutatni őket a Világnak, az eddig névtelen alkotóknak hallatniuk kell hangjukat. Meggyőződésem hogy ezt közösségben jobban meg lehet valósítani. Itt szeretném elmondani még, mennyire hálás vagyok, hogy ezen a találkozón négy (Brassó, Kovásza, Maros és Hargita) megye alkotói is jelen lehettek. Ezenkívül néhányan külföldről is hazautaztak szülőföldjükre, hogy részt vehessenek a találkozón.
R: Az eddigi tapasztalatok alapján, mennyire tűnik vonzónak az EMIR a fiatal toll-és ecsetpróbálgatók számára?
T. E: Nagy örömünkre szép számmal vannak jelen fiatal tehetséges írók, költők és képzőművészek. Köztük díjakat nyertek is. Az EMIR nagy hangsúlyt fektet minden erdélyi tehetség felkutatásáraAz erdélyi irodalom és művészet jövője függ tőlük.
R: Mi az EMIR programjában a következő célállomás?
T. E.: Tervezzük, hogy még az idén, a hidegek beállta előtt, még egyszer találkozunk, a helyet és időpontot úgy tűznénk ki, hogy minél többen tudjunk jelen lenni. Ha pedig az EMIR-szerzők, alkotók közül valakinek, könyvbemutatója vagy kiállítása lesz, mi jelenlétünkkel támogatjuk. Szeretnénk antológiát, vagy papíralapú folyóiratot is megjelentetni, ami már anyagi feltételekhez van kötve.
R: Kaptatok, kaptok-e bármiféle támogatást az erdélyi művelődési fórumoktól, önkormányzatoktól vagy civil szervezetektől?
T. E: Mivel nem vagyunk egyesület (ezt minél előbb szeretnénk törvényes alapokra helyezni), nincs esélyünk arra, hogy támogatást kapjunk, a közpénzek elosztásánál ez kötelező feltétel. Addig saját költségeinken igyekszünk az elemi dolgokat előteremteni.
R: Kérünk, örvendeztesd meg olvasóinkat egyik számodra kedves alkotásoddal.
Toth Enikő: Prológus
Hát legyen, szóra bírtál!
Az egem szürke, elhagytak álmaim,
ám vigyázom a régi tűz parazsát
és kibontanám a hit szárnyait…
gyarló mivoltom fáradt és beteg
elmúláskarja faggyal érintget,
maszatolja egem szivárványívét
de még fülembe cseng így is igéd.
Ne félj! Legédesebb mostohám
te vagy, s maradsz… én ostobán
csak könnyezem fruska életem
vonszolom magam az éveken.
Hallom harangod ércének dalát
hiába dübörög és zajos a világ
– olykor ritmusára lüktet vérem –
szívem nyújtom, hogy elérjem
…a végtelenbe szárnyaló vágyat.
Mint örvény úgy árad kedvem
szóekével szántok lelkeden
felforgatom múltad ráncait
szaggatva jövőd rabláncait,
hogy feltámadjon roncs-tested
és öröm rakjon újra fészket benned.
Térden állva könyörgök… Maradj még!
Ha nem hívjuk, akkor is ránk talál a vég!
Hol van a cél? Elérni nem volt alkalom,
még szomjas szó botorkál – szikkadt ajkadon.
Kérdezett,
B.Tomos Hajnal
Pusztai Péter rajza
2019. július 19. 03:58
Igazi örömmel olvastam ezt az interjút. Gratulálok az EMIR-t megteremtő kis csapatnak, Toth Enikőnek pedig a verséért is, nem különben tűzoltói munkájáért! Így születnek a jó dolgok! Sok sikert a továbbiakhoz!
2019. július 19. 05:32
Köszönjük a tudósítást arról, hogy nemcsak az irodalom legmagasabb szintjein van élet, mozgás. Gratulálok, és kitartást kívánok az EMIR-nek.
2019. július 19. 06:12
Örülök, hogy tagja lehetek a csapatnak. Toth Enikőnek és szerkesztő társainak komoly, kitartó munkájához gratulálok, általuk e -néhány hónap alatt- tehetséges alkotókkal ismerkedhettem meg. Remélem , hogy e nagyszerű közösség még jobban erősíti bennünk erdélyi létünk iránti nagy szeretetünket, a közösségi érzést , az alkotás örömét. Gratulálok a remek riporthoz B. Tomos Hajnalnak.
2019. július 19. 06:38
Én is üdvözlöm innen a távolból a vadonatúj ir. portált. Magam is körülnézek a háza táján. Remélem, találok benne valami újat is, nem csak a többi portál hasonmását.
2019. július 19. 09:23
Köszönöm, Hajnalka a gratulációt. Palinak pedig azt üzenem, hogy szívesen látjuk a portál háza táján olvasóként és szerzőként egyaránt. Az EMIR egyelőre gyerekcipőben jár, de ez is előny: közösen alakíthatjuk, formálhatjuk úgy, ahogy a mi és az olvasók igénye megkívánja.
2019. július 19. 15:12
Örömmel fedeztem fel B.Tomos Hajnal bemutatóját… Amióta Tóth Enikő tereli haza/küldött verseimet, öröm újra Erdélyi olvasóknak bemutatni verseimet… Gratulálok az EMIR-hez! Szeretettel MB Ferenc.
2019. július 19. 16:02
Egy linket nem ártana megadni a portál eléréséhez!
2019. július 19. 17:36
https://www.facebook.com/EMIR-Erd%C3%A9lyi-Magyar-IRodalom-559251494585447/?epa=SEARCH_BOX
Tisztelettel, Sára Hajnalka
2019. július 19. 17:39
Tisztelt Cseke Gábor, az imént kimaradt az üzenet. Az EMIR linkjeét küldtem el .
Üdv.
Még egyszer: https://www.facebook.com/EMIR-Erd%C3%A9lyi-Magyar-IRodalom-559251494585447/?epa=SEARCH_BOX
2019. július 19. 17:43
https://www.facebook.com/EMIR-Erd%C3%A9lyi-Magyar-IRodalom-559251494585447/?epa=SEARCH_BOX
2019. július 19. 19:13
Tisztelt szerkesztőség, kedves olvasók. Köszönöm szépen a magam és az EMIR nevében a lehetőséget, valamint B.Tomos Hajnalnak az interjút. Jól esik kedves gratulációtok, igen nagy szükségünk van a támogatásra, biztatásra.
Tisztelettel: Toth Enikő