Azt olvassa, hogy a költők kérdeznek. Illetve mindenik kérdez, s hogy milyen nagy költő az illető, attól függ, mennyire tér el kérdése a többiétől.
Hát ettől pánikba esik Vadmalac. Forog-forog egy helyben, mint a megzavart kotlóstyúk, ugyanis arra gondol, hogy ő már a fejfát is kinézte magának, de még semmilyen kérdést fel nem tett. Mindössze túrta a földet, evett, szart, gyermeket nemzett, el-elbeszélgetett Malackával meg a komájával, de kérdés a tollából ki nem szaladt. S hogy biztonságát visszanyerje, tudakolja, mintegy magától:
“Hány óra van?”