és milyen látnivalód maradt még

a levél-népek és a fény-népek
a dolgok természetéből visszavonulnak
miként a gyors halál eszméjének
villogásából a hegyes tőr

még kijelenti valaki
talán mégis megtudhatjuk az okokat

a sziporkázó csontokban
a rőt stroncium-atomok szétrobbannak
elektronhéjuk egy század pillantására mér halálos áramütést
az idegeket fehér láva-folyadék tölti fel
amely olyan akár a varázshegy egyik részletének képzete

még arra készült – mondogatta –
hogy az éjszaka lényegében tapogatózva
megismeri a parancsolatokat
és miután e célból feltalálta a szemet
eltöltötte a borzadály

és mialatt a túlvilági álom útjait róva haladt
és kitekintett a fehér havazásba vágott padlásablakon
kiszimatolva a beállt csendben
a régi görögök egyik aranymondatát

és mi is valamennyien úgyszintén kővéfagyott arccal –

a mágneses föld porában
mint kígyó tekergőzik
egy gnosztikus szivárvány

a cselszövény része ez is

hagyd magad mögött Assisi madarait
dobáld le magadról a ferences-csuhát
ragadd meg a botodat és menekülj
a város lángokban áll

most már az is elég
hogyha az ég tüköréről visszaverődő csattogásra figyelsz
ahova menekítnek szárnyaid

---

Fordította: Bartha György

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ