elkezdett szőlőt ültetni. Beleültette először a kis venyigét egy madárfejbe. De akkorát fejlődött ebbe a madárfejbe, nem fért meg benne. Beleültette egy oroszlánfejbe, koponyába, mondjuk. Hát, ebbe se fért meg, akkorát fejlődött. Beleültette egy nagy disznónak a koponyájába.
Hát, ebből tudhatjuk, milyen eredménye van a szőlő levének. Először, aki keveset iszik belőle, az hasonló a fütyülő madárhoz, énekel, fütyül, dalol, jól érzi magát. Amikor már többet ivott, megnézte az üveg fenekét is, akkor már, mint az oroszlán, duhajkodik, verekedik. Még többet ivott belőle, megkezdte a másik üveget is, hát, mint a disznó, fetreng a mocsárban.

(Márfi Pál, Mikekarácsonyfa, Zala, 1966)

Forrás: Parasztbiblia. Osiris könyvtár. Folklór, 2001