Ady András-Cseke Gábor: Kávészünet (XXV.)
1. Ady András: Holnapra ki fog derülni
Holnapra ki fog derülni mi lesz a sorsa
mindennek, ennek a kis mindennek,
a 25 és még egyszer 25 mindnek, amit
ketten: ki alvó emeletek közt egy éber-álom
blokkban, a reggeli konyhában versszelés
közben, ébredve, élve-szenderülve és
tetszhalottan a kávétól; ki pedig ablakhoz
nyomott orral, külső kertbe vágyva, belső
dudván fennakadva, önnön hoz-visz
lábnyomait vélve minden más pályában…
Holnaputánra kiderül, volt-e koncept-elvárás,
mert ez nem és nem egy posztszocialista,
de új-régi lista-lusta verseny volt, itt dehogy
a komondor-setét, örök-felfűtött propaganda-
traktor vágott árkot ember-ember, jó és
nem jól, ideo-komilfó és poema non grata
között, itt ketten kétfelé leültek, benyakaltak
– néha tök hiába – pár liter kávét, s miközben
biztos hulltak valahol a csibe-angyalok,
halikra korában zápult a világbéke, és
szögesdrót-vonalközön száradt a szol-Nap…
ezek ketten rakatra írták a Kávészünet-verseket.
Harmadnapra minden kiderülhet, vagy nem…
feltámadás ez, vagy francokat az ?
Azaz: dragi tovarăși de arme în d-ale
scrisului cu sânge de drac, cu lacrimă
de înger, dragi cetățeni ai polisului
de cuvinte, voi ce v-ați găsit deja printre
intestinele scrise calea de scăpare,
căile de dinainte, fiți cu îndulgență:
au pornit doi să se’ntâlnească și-ntr-o
conștiență voit de zile mari, s-au omis
în drum oriunde.
2. Cseke Gábor: A látlelet bosszút áll
Minden, mi megesett, lenyomozható.
Tagadhatatlan a lábnyom, ha már lehullott a hó.
Végigmasírozva, rendre, az életen,
kiderül, mily múlandóak a napok idelenn.
De hogyha holnap próbát teszünk
máshol rendezvén be az életünk,
lehet, hogy eljutunk majd ugyanoda,
hol a legkényelmesebb bútor – a kaloda,
hol nincs se kávé, se illat, se öröm, se más,
se lélek, se girland, se végállomás
csak baktatni jó út, valahová, mely titkokig vezet,
léptünket visszafogni maga az élvezet,
leülni egy nagy kőre, mely súlyos és süket,
s álmodni, hogy mi elmúlt, csupán kávészünet.
Csíkszereda, 2019 nyara