Amikor elhatároztam, hogy feljegyzem a csángó öregek vallomásait a megélt, átvészelt időkről, sokan Andir Marcihoz irányítottak, mert ha valaki, ő aztán ontja az „átkos idők” históriáit. Egyszer aztán a falu központjában össze is futottam az öreggel. Éppen a kocsmából araszolt kifele s jócskán kapatos volt. Mikor nagy vonalakban felvázoltam neki szándékomat, egy fura viccel próbálta elütni a dolgot, hogy kibújhasson a kelepcéből, mert tudta ő nagyon jól, mit beszél róla a falu. A mendemonda pedig nem volt alaptalan. Annak idején, amikor egy álló napi munkáért csak 39 lejt fizettek egy fuvarosnak, ő hatszobás téglaházat épített a falu központjában. Kollektivizáláskor csak annyit kért, engedjék, hogy továbbra is a tőle elkonfiskált két csődörrel dolgozzon. Hát ezt meg is engedték neki, aztán a többire talált ő megoldást. Szürkületkor, mikor hazahajtotta a fogatját, a derékaljba bedobott kóst alatt mindig volt egy frissen megnyúzott bárány, egy zsáknyi krumpli vagy pár „elaltatott” tyúk. Neki, a falu mókamesterének, semmiség volt kijátszani az őröket. A faluban azt beszélték, hogy „pityókaszezon” idején éjjelente kétszer is fordult fogatával: annyi burgonyát harácsolt össze a szövetkezettől, hogy a fél falu tőle vásárolt, persze csak a legnagyobb titoktartás esküje alatt. Nos, talán ezek a „mókák” jutottak eszébe, amikor ki akart bújni a faggatás alól. Végül mégis meggondolta magát és intett, hogy üljünk le egy útszéli padra. Úgy tűnt virágos kedvében van az öreg, mert mielőtt belefogott volna a mesélésbe, huncut mosoly kóválygott a bajsza körül:
– Te még kicsi lehettél a kollektivizáláskor, nem emlékszel Nagyoláh István bátyámra, aki annak idején a legelső gazda volt a faluban, de a legnyakasabb is. ‘63 végére már minden falumbeli beadta a derekát, csak őt nem lehetett meggyőzni semmiképp, hogy aláírja gazdasága „végítéletét”. Még egy-két éjszakára a milíciára is bekapták s ott alaposan ellátták a baját, de ettől ő még konokabb lett. A Brassóból kiküldött pribékek végül azt eszelték ki, hogy a falubeliek nyilatkozata alapján fogják bíróság elé állítani s aztán börtönbe vetni, hogy kezet tehessenek végre a vagyonára. Sorra idézték be falustársaimat a községházára s egyszer aztán rám is sor került. Aznap jó korán keltem, alaposan beszalonnáztam s még egy fej fokhagymát is bekebeleztem a disznóság mellé. Sőt a kezeimet is jól bedörzsöltem fokhagymával, mielőtt beállítottam volna a községházára.
A nyaggató pribék eleinte csak térült-fordult a szűk irodaféleségben, erősen facsarta orrát a fokhagymaszag. Aztán kétszer is megkérdezte, honnan jön ez a bűz, de én csak bámultam kifele az ablakon, mintha nem hozzám beszélne. Amikor már az ajtót is kitárta kínjában, nagy töredelmesen felálltam és kalapomat kezemben gyűrögetve bevallottam, hogy én bizony a reggel fokhagymát früstüköltem. De még a kezeimet is jól bedörzsöltem vele, mert nálunk, Csángliában úgy tartják, hogy ördögjárás idején igen hatásos a fokhagyma.
A brassói pribék egy darabig kidülledt szemmel bámult rám, aztán összecsapta a dossziéját és kivágtatott az ajtón. No, fiam, úgy elment a fokhagymás históriám híre, hogy engem azóta sem hívott senki tanúnak, se jóban se rosszban.