Mikor ment a Szent Család, a virágok mutatták bé a népnek, hogy hát kik mentek ott. Mert minden virág, ahogy elérték, ugye, az a növény kivirágzott. Éjfélkor a Szűz Mária meg kellett, hogy szülje Jézust, akkor egy tábla szőlő így szépen kivirágzott s megért, s azt adta a Szűz Mária a Jézuskának. A szőlőt.
Máriának az emlékére sok minden virág kinyílt: kinyílt ez a fehér liliom, az es a Mária emlékére van kinyílva, kinyílt a kéknefelejcs, az es a Mária emlékére van kinyílva. Mert akkor ment ő szülni. S ahol ő elérte a növényeket, hát ott, az utak szélén, mind kinyíltak. S akkor mondta, hogy:
– Ez a te neved!
S így akkor mindegyiknek nevet adott. Így hát a virágoknak ma is nevük van. Külön-külön nevük.

(Nagy Regina, Istensegíts, Bukovina)

Forrás: Parasztbiblia. Osiris könyvtár. Folklór, 2001