A hét elejének megrázó híre volt, hogy egy tekintélyes amerikai szakmai szervezet, a World Justice Project éves jelentése szerint joguralom tekintetében az Európai Unió (28 tagország), az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA, négy tagország: Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc) és Észak-Amerika (23 ország) országai közül Magyarország a legutolsó, indexe a legalacsonyabb; világviszonylatban pedig az ötvenhetedik a vizsgált százhuszonhat ország közül. (Például Jordánia vagy Botswana vagy a monarchikus Egyesült Arab Emirségek is megelőzik.) Annak a kritériumnak az alapján, hogy a kormánya mennyire elkötelezettje a törvényeknek és jogállami intézményeknek, még rosszabb a helyzet: Magyarország a százharmadik. (A felmérés alapján a diktatúrának számító Kazahsztán, de Nigéria és Banglades vezetése is jogkövetőbbnek számít, mint az Orbán-kormány.) A rendszerváltáskor, de akár tíz évvel ezelőtt rémálmunkban sem tudtunk volna elképzelni hasonlót. Elképesztő!

Ahogy az Orbán-kormány „védekezik”, felháborító és önérzetes ember számára megalázó. Ugyanis hülyének van nézve. Könnyen kitalálható: a „Soros-féle összeesküvés”  az oka az újabb „támadásnak” – miközben az emberjogi szakértők és aktivisták nyolc kritériumot vizsgáltak: kormányzati hatalmakra vonatkozó korlátozások, a korrupció hiánya, nyílt kormányzat, alapvető jogok, rend és biztonság, szabályozási végrehajtás, polgári igazságszolgáltatás, büntető igazságszolgáltatás, az adatok feldolgozása pedig a legmodernebb tudományos eszközökkel történt.

Hogy baj van, régen tudjuk. A sajtóban persze – vagy pláne itthoni politikusaink nyilatkozataiban – még halvány célzásként sem jelenik meg ilyesmi, de évek óta téma például az Állami Számvevőszék működése (amelynek döntéseivel kapcsolatban nincs helye jogorvoslatnak), a részrehajló bűnüldözés, az igazságszolgáltatás politikai alávetettsége, végül – ám sokunk számára elsősorban – a magyarországi sajtószabadság helyzete, amelynél már csak a megvásárolt erdélyi magyar sajtó ideológiai és gazdasági alávetettsége súlyosabb.

Hogy mekkora a baj, azzal igazából csak most, az Európai Unió megújulása közepette szembesül a kormány. Finnország a féléves EU-elnöksége idején a jogállamiság és a közös értékek tiszteletben tartását, azok erősítését tűzte ki egyik legfontosabb céljául. Hogy magunk forgassuk sebünkben a kést: Finnország, a Riporterek Határok Nélkül szerint, második azoknak az országoknak a rangsorában , ahol a legszabadabb a sajtó (itt Románia a 47., Magyarország a 87.), a Freedom House szabadságjogi listáján pedig száz pontból százat kapott.) A finn miniszterelnök azt is szorgalmazza – több más vezető európai politikussal összhangban –, hogy csak azok az országok juthassanak uniós forrásokhoz, amelyek tiszteletben tartják a jogállamiságot. A gondolatot még határozottabban fogalmazta meg  Ursula van der Lyen, az Európai Bizottság frissen megválasztott elnöke: jogállamiságban nincs kompromisszum!

Semmi kedvem nem volt megnézni, Románia mennyivel áll jobban Magyarországnál a szóban forgó felmérésben, bár nem lett volna nehéz , viszont a részrehajló bűnüldözésnek és az igazságszolgáltatás politikai alávetettségének említése jó alkalom áttérni a sajátos hazai helyzetre, amelynek különös bájt kölcsönöz a korrupció elleni harc korruptsága és az igazságszolgáltatás összefonódása a titkosszolgálatokkal. (Hogy ez utóbbit a jogállami felmérés készítői nem vették figyelembe, abban szinte biztos vagyok, mert ha figyelembe vették volna, kicsapta volna náluk a biztosítékot.)

Ezek mellett rendkívül aggasztó, durva megsértése a romániai jogállamiságnak az alaptörvény és az alkotmánybíróság utóbbi időben tapasztalható sorozatos megtámadása az ellenzék részéről. (Amely nemrég még mega-tüntetéseket szervezett az igazságszolgáltatás függetlensége, politikai befolyástól való mentesítése jelszavával.)

A történtek ismertek. Traian Basescu államelnök utóda az európai parlamenti választásokon ugyanazt a politikai diverziót dobta be, amely a besúgóként Petrov néven futó korhely matróznál kétszer is bevált: referendumot hirdetett a szavazás napjára, a magyarországi kamu „nemzeti konzultációkat” idézően ostoba és irracionális, populista kérdésekkel. Következésképpen azokat meg is szavazta a popor, s a sikeren felbuzdulva Iohannis újabb népszavazást tervezett az idei novemberi elnökválasztásra: „a májusi referendum eredményeinek törvénybe foglalása” – illetve az ehhez szükséges alkotmánymódosítás – céljából. Ehhez többpárti paktumot is nyélbe ütöttek, amelyet legnagyobb történelmi dicsőségére az RMDSZ is aláírt.

Kevesen mondták meg előre, hogy a referendum egyik kérdése egyenesen alkotmányellenes – a magyar sajtóban a legszerényebb ismereteim szerint egyetlen újságíró. Most meg kevesen beszélnek a Klaus Iohannis által elkövetett politikai hibáról s a neki kiosztott istenes pofonról, miután az alkotmánybíróság múlt csütörtökön egyhangúlag (!) elvetette a javaslatát, hogy tiltsák meg a korrupcióval vádolt személyek amnesztiáját. Nem lenne alkotmányos!  Az alkotmánybíróság döntése értelmében továbbra is a jogalkotó, a parlament mérlegelésére kell bízni annak eldöntését, hogy ki részesülhet amnesztiában. Tehát az elnök és paktumának fő politikai célja, az újabb diverzió (alias referendum) meghiúsulni látszik.

Calin Popescu Tariceanu szenátusi elnök, az ország második embere az államfő lemondását kérte teljesen jogosan – és persze teljesen feleslegesen. Noha indoklása alapos volt: „Iohannis a népszavazással eltért az egyetemes jogállam normáitól”, „demokráciaellenes játékba csalogatta az embereket”, „a legrosszabb, legkellemetlenebb helyzetbe hozta a román nép akaratát, szembehelyezkedve a jogállamiságnak egy szinte szent szabályával, ami a világ minden civilizált országában érvényes.”

Az ellenzék ezzel szemben felháborodottan tiltakozott az alkotmánybírósági döntés ellen, olyasmiket hangoztatva, hogy az „a bűnözőket favorizálja”, miközben „a korrupciós bűntettek ügyében románok milliói szavaztak az amnesztia ellen” (megjegyzés: az adók eltörlését kétszer annyian szavazták volna meg…), odáig menően, hogy az alkotmánybíróság „a ’pönálisok’ élcsapata”.

Itt tartunk. Várjuk – esetleg a közelgő augusztus 10-én – az alkotmánybíróság székhelye előtti tüntetést, a jogállamiságot hirdető és követelő jelszavakkal, értelmiségiek és művészek részvételével, akár egy kis ostrommal fűszerezve.

1. Pusztai Péter:
   2019. július 26. 06:23

   Kedves Hugó, rég követem írásaid tartalmát, és amin csodálkozom az, hogy olyan információkat terjesztesz amelyek becsületes nemzetünk igazságtalanul bemocskolnak. Mielőtt letennéd az ovasók és rádió hallgatók elé, gondolj arra, hogy mit szólna Lázár László, Bölöni Domokos Domokos Géza, és sokan mások.

2. Ágoston Hugó:
   2019. július 26. 13:19

   Kedves Péter!

   Őszintén örülök annak, hogy civilizáltan és baráti aggodalommal szólítasz meg írásom kapcsán. Nagyrabecsüllek sorsodért, igazságérzetedért, egyenességedért és nem utolsósorban művészetedért. Meggyőződésem, hogy egy perc alatt tisztázni tudnám hozzáállásomat és véleményemet a mai állapotokról. (A cikkem ezúttal kevésbé volt véleményanyag, már ami a magyar vonatkozást illeti, inkább volt amolyan ismeretterjesztés egy hatalmas nemzetközi felmérés eredményéről.)

   Kezdjem mindjárt azzal, hogy mit szólnának nevezettek. Lazicsban és Gézában, biztos vagyok, meghitt barátságban voltunk, tudom, hogy gyűlöltek minden szabadságkorlátozást. Bölön9i Domokos valószínűleg ugyanazt kérné számon, mint magad is, úgyhogy az alábbiak a többi iylen szemléletű barátaimhoz is szólnak.

   Szerintem nemzeti becsületünket legjobban az mocskolja be, aki megveti és politikailag szabotálja nemzeti értékeinket: a demokráciát, a sajtószabadságot, a művészeket és tudósokat (kivéve azokat, akiket nem vásárolt meg, de az igezán nagy szellemeket, általában az elitet támadja) stb.

   Becsületes nemzetünk hiteles képviselője nem a kormány, az ami a statisztikákban és az EU elmarasztaló döntéseiben általánosan Magyarországként szerepel, legtöbbször a mindenkori magyar kormány. Amely nem a nemzetünkkel azonos, mert Orbán Viktor, Mészáros Lőrinc, Kerényi Imre, Demeter Szilárd, Kásler Miklós, Bayer Zsolt, Semjén Zsolt, vagy akár KÖvér László, Áder János, vagy Pont Orbán Viktor és még sokan mások igen gyakran az igazi nemzeti értékeink és érdekeink ellen cselekednek.

   Miben szolgála a nemzet érdekét az MTA vagyonának az elorzása (államosítás!)? Hát a Horthy-korszak restaurálása, a módszeres restauráció? Hát a Népszabadság megszüöntetése? És még iszonyatosan sok ilyen dolog van, amelyekkel félünk szabad emberekként szembenézni, mert tartunk a megbélyegzéstől vagy mert bedőltünk az Orbán-kormány demagógiájának, populizmusának.

   Nehogy azt hidd, hogy könnyű ilyen ellenszélben ilyen „eretnek” gondolatokat, véleményeket nyilvánosságra hozni. Engem legutóbb ezért menesztettek attól a laptól, amelynek alapító főszerkesztője voltam, amelynek a struktúráját megterveztem, vélemény-rovatát szerkesztettem. Tudnod kell, hogy Erdélyben a Fidesz lalájmédiája 95 százalékban uralja a terepet (nagyon nem szeretnéd), ami főleg bizonyos témák és bizonyos szerzők korlátozásában áll.

   Tudom, hogy rosszulesnek a cikkemben terjesztett információk (pontosan fogalmazol: nem találtam ki benne semmit, egy átfogó felmérés adatait és következtetéseit ismertettem, amely most ott van a világ minden vezetőjének, kancelláriájának asztalá, tanulmányok, politikai prognózisok készülnek a figyelembe vételével, sőt messzemenő következményei lesznek az EU-ban is, ahol nagyon érik a döntés, hogy a jogállamiság megsértését arányos támogatásmegvonással büntetik.

   Úgyhogy ne tévesszük össze a mi becsületes, tehetséges nemzetünket a (mostani) kormányával. Ha úgy vesszük, a fájdalmam és az elkeseredésem még a tiednél is nagyobb, hiszen a szomorú helyzeten kívül, amiben vergődik (egyre fogyatkozva, legalább két nemzedéknyi időre helyrehozhatatlanul tönkretéve lelkileg-erkölcsileg-szellemileg) még az is fáj, hogy a felelősök helyett emiatt azokat hibáztatják, akik figyelmeztetni próbálnak. Remélem, nem szeretnéd, ha az ilyeneket elhallgattatnák (mert most már vannak eszközeik rá).

   Szomorúan, változatlan bráti érzelmekkel

   üdvözöl

   az öreg Hugó

   Hogy hova jutottunk, de kontrasztként is a te civilizált, aggódó hangú feddéseddel, lásd a kommenteket egy cikkhez, amely ugyanerről a témáról szól (mínusz a romány helyzet – amely, bár rettenetes, nem épp annyira kilátástalan, mint a centralizált Magyarországé), nézd meg, mit kapott a szerző csak azért, mert ismertetett egy fontos nemzetközi felmérést. Én azért veled százszor jobban jártam. Máskor meg kaptam persze durvábbakat is, halálos jókívánságokat például.

   http://itthon.transindex.ro/?cikk=27920

3. Pusztai Péter:
   2019. július 27. 02:21

   Csak egy szavam van válaszodra, KÖSZÖNÖM. Pétered

4. Bartha György:
   2019. július 27. 06:20

   Hozzászólásul idemásolom – Weöres Sándor versét:
   Merülő Saturnus (Hungarian)

   T. S. Eliot emlékének

   Elvették nyájamat. Bánjam-e? Többé semmi dolgom nincs felelősség: menhelyen könnyű az aggnak élete. Legelőbb a papot kergették el, az agancsos félrebeszélőt deszkájáról ahonnan égbe röppent naponta – bolond! – és okosabb papokat válogattak; később a királyt, a védő védtelent, és kardos királyokat fogadtak; aztán a bölcset, hiszen van tudósunk elegendő; végül a költőt, minek számlálja ujjait gagyogva? tódulnak helyébe a kivánalmak célszerű dalnokai megbízás szerint.

   Így állok, arccal falnak fordítva, törött pásztorbotommal. Csordám a vályunál tolong: mennyi vidám vadonatúj nagyszerüség úszkál benne! Orr orr mellett, orr az orrot kitúrja – bánjam-e? – már nem hivatásom, agyarat döfnek belém, ha látom: mi lesz a roppant szaporulatból, a kapart anyaméhből, falánk bódulatban, gyorsuló iramban, a gyilkos sugarakból, a kapuba rakott robbanásból –

   Mint ha sínén a vonat rohan a szakadékba melynek túlsó partja nincs –bánjam-e?– lehet, megállítják a végső percben;vagy a szakadék felett is pálya visz, csak vak vagyok; talán a meredély szélén szárnyat bont, felröpül: ők tudják, nem én. Bajuk, ha ők se tudják. Nekem már mindegy: pásztorbotom eltört, könnyű szalmán heverni, évezredek fáradalmát kipihenni. Nem látnak, fejük a vályuban, én is csak farukat s lobogó füleiket látom.

5. Ágoston Hugó:
   2019. július 27. 13:42

   Újraolvasva látom: sietségemben rengeteg hibát elkövettem a válaszomban, elnézést az elütésekért.

   Köszönet a hozzászólásokért. Péter, nagyon hiányzol, Gyuri, olvaslak.

   Szeretettel,

   Hugó