HA ELFOGY A LÁBNYOM

repíts a fellegekbe ints egy utolsót
haldoklik a világ
én is mindennap
térdepelve
próbálgatom
újra megváltani
zárójeleim körül
a muszájt

*

TISZTA SIRATÁS

nagy utakat hagy
az emlékezés
valahogy
most jobban fénylik

falak repedései
recsegő padló
tisztuló homály

megfutotta az idő
leckét ad a végtelen
nem tudtalak jól szeretni

ki hozta ezt a hiányt
most faraglak újjá
hozzád fut a szó

szükségtelen szükség
nem kell sarokba állíts
most nem ciki
a bocsánat

hozzád közelít
lemenő fényével
elcsukló padsoron
fájó hazád

szép ruhám ráncai
körötted áradó
könnyes
bocsánat

Anyám

*

MIT TOLDOZGAT AZ A HIÁNY

rég elnémult
sebeink
megdermedt
kérdőjelek
hogyha látható lenne
még egy utolsó
hozzánk fordult maradék
hány nyelven fordítanád
vissza a hazát
Anyám

annyiszor elgondoltam
újra mellém lépsz
kezdet teremve
tudjunk még egy utolsót
csábulni
paskolva a Maros hullámait

Szót szóhoz tűzdelve
hogyan mondjam el
azt a hiányt
amikor ünnepet várunk
ha te mindig olyan messze
és néma vagy
Anyám

*

OTTHON SÓHAJA

még hányszor kell
kinyitni a napot
hogy része legyen énekének
ha széket ül a vigalom

egy pillanatra nézz
hegyeinkre
kóbor levelek
ölelésében lángoló
szép utak fájó honvágya

napközben és esténként
mozdulatlanul várnak

talán holnap újra ébred
amerre lábam mozdul
zsenge fűszálak között
az a hang

egyszer izzó tüzeink
szellemet égetnek

egyszer a
Maros hullámai

hazatalálnak

*

VISSZAKÖNYÖRÖGLEK

úgy ígér fényt cipel
úgy ígér éveket
számol
úgy ígért
két végén a halál

lukas kendő molyrágta
nagykabát
kivájt napja
kezembe sírt
homályos tükre
vonásait kutatom
szomjúságot
hagyva

messziről perellek
vak lettem fáradt
és csöndtelen
elkószált a bárány
színtelen a Maros
kifehéredtek a nagy kövek
visszakönyöröglek

Mama

*

ÚGY HALLOM

ahogy
zúgnak a hullámok
ölelve kettőnk
csendjét

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ