Ó, pipacsok a réten,
Zöld terítőn vércseppek,
Mért is élek sötétben?
mért is nem élek szebben?
Mért nem virágzok, lobogok,
magam is, mint a pipacsok?

Ó, kihajtani kéjjel
szétbomlani pöffedten,
kényesen, szerteszéjjel
terülni a füvekben
s ott nesztelen forrongani
sustorogni, lassan zsongani

Bolondul égni ottan,
epedni hő szellőben
vagy fényben mozdulatlan
aludni a mezőben
vagy némán ámolyogni
sóváran imbolyogni

Táncolni láthatatlan
ide-oda a tájban
és mindig lázasabban
verdeső sziromszárnnyal,
bomlottan, eszelősen
kavarogni a zöldben.

Forrás: Költők az árnyékos oldalról