Terecskék sétálnak egymásba,
csatornaillat tereli a templomokat,
sirályok a szerelemben,
gondolás melankólia.

Egy trattoriában három
kivénhedt öregúr,
két kutya, hulló szőrű idő.

Beléd tombol a nyár,
százötven fok kérlelhetetlenség,
ahogy a városod siratod utoljára,
a Sétatérre bámuló Fellegvárt.

Nincs visszatérés, csak boldog bolyongás
terecskék és trattoriák között a szerelemmel,
kis piros életeddel a sivító emlékezésben,
száguldó nyarakkal afelé, ami tán örök.