Szűzanyáék nagyon szegények vótak, csak annyi élelmek vót, amit akkor napra elfogyasztottak. Egyik reggel nem vót semmi a kamrában. Azt mondja Szűzanya Szent Józsefnek, hogy nem is tudja, mi lesz az ebéd máma, mer nincs semmi, nem tud mit főzni. Mikor ezt a száján kiengedte, az ablakon berepült egy galamb. Azt mondta Szent József:
– No, van már ebédre való!
Megfogták a galambot, a Szűzanya megfőzte, és az lett az ebéd.
Mind csak annak az emlékére van, hogy ne búsuljon senki, mert az Isten mindig rendel annyit, amennyit elfogyasztunk.

(Balázs Lászlóné Oravecz Erzsébet, Varsány, Nógrád)

Forrás: Parasztbiblia. Osiris könyvtár. Folklór, 2001