Mészáros Mária: A harmat, ég és föld között
A nap első sugara
megcsillan
a pipacsok szirmán.
A harmatcseppek
a szél kusza mozdulataira
hullani készülődnek.
A hajnali csillogásban
csak a tisztán halló
érzékeli
a harmatzuhatagot,
az éj csodáját.
A nap táncát
ezer virágarc
köszönti.
A föld szelíden sóhajtozik
ily szépség láttán,
s némán felissza
a lepergő harmatot,
mit a Nap még nem ölelt
magához.
Pusztai Péter rajza