Akartam verset írni pénzért:
tőkémet akartam készpénzre váltani.

És kellett volna a pénz:
apámnak orvosságra,
egy új cipőre a régi hétéves helyett,
amit mindig újra foltoztattam,
könyvekre, amelyeket el kellett volna olvassak,
egy kesztyűre, mert télen az ingázó buszban
vörösre csípte a kezem fejét a hideg.
kellett volna akkor a pénz.

Gondolataimat akartam beváltani.
Ezért nem sikerült, nem sikerülhetett.
Verset akartam írni pénzért.

Mert kellett volna a pénz.

És majdnem elfelejtettem
verset írni.

Most
ezerkilencszázhúsz lejes fizetésemmel
miből négyszázat elutazom,
hatszázat megeszek,
ötszázat hazaadok
– a többit könyvekre költöm –
bűnbocsánatot kérek.