Székedi Ferenc: Arcok, szavak, emlékek (99)

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

Koszta István: Trianon árnyékában. – Erdély követei Párizsban

(Csíkszereda, 2019, a szerző kiadása. A könyv alapszövege a Nem(csak) Erdély volt a tét – kései tudósítás a párizsi konferenciáról címmel, 2010-ben kiadott kötet átdolgozott, átszerkesztett és 2019. május 15-én lezárt kézirata)

A dedikáció még friss, szerzője néhány hete nyomta kezembe a könyvet. A néhány szó nem is könnyen olvasható, de a maradék közel négyszáz oldalon annál inkább. Koszta István (1945), egykori Hargitás kollégám, több hadtörténeti munka és film szerzője ugyanis Vajda Sándort, azaz Alexandru Vaida-Voevodot, az első világháborút lezáró párizsi konferencián résztvevő román küldöttség erdélyi munkacsoportjának a vezetőjét állítja a középpontba. „Vagyis nem tévedek, ha azt írom, hogy Erdély ott volt a párizsi békekonferencián. Ugyan pár napot késve érkezett meg, de ott volt. A végére úgy is, hogy még a sátorbontás előtt Vaida-Voevod átvette a román királyság képviseletének a vezetését” – írja a bevezetőben a szerző, majd utal arra, hogy ezt az erdélyi jelenlétet mostanig sem a magyar, sem a román történetírás nem tárgyalta jelentőségéhez mérten, és voltaképpen ennek az eltitkolt részvételnek a krónikája ez a könyv. Hogy a különböző országok levéltáraiban, könyvtáraiban milyen hatalmas forrásanyagot nézett át a szerző, arra jól utal az a tény, hogy csak a jegyzetanyag és a névmutató több mint hetven oldalt tesznek ki. De ami mindebből kikerekedik, ugyancsak izgalmas olvasmány, a közölt levelek, naplórészletek, más feljegyzések, korabeli dokumentumok alapján pedig hozzásegít ahhoz, hogy ne száz esztendő teltén, a mai álláspontokról, hanem a korabeli történésekbe, nézetekbe ágyazva ismerkedjünk meg mindazzal, ami ezt követően hosszú időkre megszabta Európa és a világ történelmét. Nem vagyok történész, nem tudom megállapítani, hogy Koszta Istvánnak ez a hiánypótló kötete milyen viszonyban áll az úgymond „hivatalos” magyarországi és romániai történészek munkáival, de annyi bizonyos: rendkívül olvasmányos és nem akar semmiféle álláspontot lenyomni a torkunkon, hanem egész egyszerűen bizonyos szerkesztői-szervezési elvek alapján közli mindazt, amit összegyűjtött; hagyva, hogy az olvasó elgondolkozzon fölöttük. Diplomáciatörténet, kultúrtörténet, egyháztörténet, katonapolitika, korabeli gazdasági élet, kiváló személyiségrajzok – sok minden van ebben a könyvben, amely hozzásegít ahhoz, hogy Trianon századik évfordulóján jobban megértsük mindazt, amit leginkább korunk egyik nagy építésze, a német-amerikai Ludwig Mies van der Rohe (1886-1964) nyomán úgy szoktunk megnevezni, hogy az ördög a részletekben rejtőzik. Kétségtelen, ott bujkál,t és amint napjaink bizonyítják, ma sem hagyta el az első világháborúban kialakított búvóhelyeit. Koszta István frissen megjelent könyve egyébként kapható a könyvesboltokban.


A sorozat eddigi darabjait megtalálhatja itt:

Székedi Ferenc dedikált könyvei

2019. augusztus 5.

Szóljon hozzá!