Kiss Székely Zoltán: Ikarosz
– a repülés értelméről –
szédít a föld
magasba szállnék
kék égbe látnék
szabadon is földhöz köt álmom
a repülés a tojás vágya
lenne
(nevelem a hitet magamban)
dacoltam a fényes nappal
szövetkeztem lágy viasszal
fényre törtem mint egy isten
földre estem
ember lettem
tarka testét kínálja a föld
ép gerincről álmodom
hogy járok
álmodom hogy újra
újra szállok fehér fellegek felett
szememből szivárog a táj
most szél csapong köröttem
mezőn fekszem
elfeledten
fogd meg érbogos kezemet
csókold meg átvérzett testemet
jonhaimat elédbe tárom
őrizd meg szépséges zuhanásom
Pusztai Péter rajza