Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

Cseke Gábor: Hadiösvények tegnap és ma. Újabb olvasónaplók.

(Hargita Népe Könyvek, Csíkszereda, 2018. A borító Ádám Gyula munkája)

Bevallom, egy kissé tologattam ezt a könyvet. Azt akartam, hogy a dedikációs sorozatban legyen a századik. Mert az ember a kerek számok bűvöletében él. A századik pedig olyan ünnepi. Olyan jubileumi. Még akkor is, ha aki írta, egyáltalán nem ragaszkodik az ünnepléshez. Hanem a folyamatos munkához. A kolozsvári-bukaresti Cseke Gábor (1941), nyugdíjba vonulása után Csíkszeredába költözött és minden további nélkül megtehette volna, hogy elszakad a betűknek attól a világától, amelyben mindeddig élt, mint szerkesztő, író, költő, műfordító, de szerencsére nem tette. Hanem az újságírás napi koloncait ledobva összegezni kezdett: több kötetbe válogatta verseit, egykori történeteket tisztázó regényt jelentetett meg, külön könyvben nézett szembe valamikori önmagával, szerkesztésben, könyv-digitalizálásban segített mindenkinek, aki hozzáfordult és mindenekelőtt írni kezdte értékmentő beszélgető könyveit és nagy lélegzetvételű olvasónaplóit, amelyek vagy papíron, vagy elektronikuson, a világhálón jelentek meg. Miközben olvasókört vezet, könyveket mutat be, állandóan frissülő honlapot szerkeszt és ha bárki megkéri valamilyen szellemi segítségre, senkinek nem mond nemet. Az olvasónapló műfaját akkor értjük meg igazán, ha egész egyszerűen ketté választjuk az összetett szót: olvasó és napló. A magyartanárként végzett Cseke Gábor már munkájánál fogva is rengeteget olvasott egész életében: másoknak a cikkeit, olvasóknak a leveleit, mindenféle és fajta sok-sok más szöveget, de azt hiszem, hogy igazi újjászületésként hatott rá a világháló megjelenése, a bármit-bármikor-bárhol elolvashatóság lehetősége, amelyet ráadásul meg is tetézett azokkal a majd mindennapos könyvtári nyomozásokkal, amelyekre máskor és máshol nem volt lehetősége. A Cseke Gábor olvasása azonban nem önmagáért és önmagának való, hanem a nagyobb közönségnek szánt összefüggéseket, párhuzamokat keres és talál, észreveszi az időknek azokat a rejtett mozgatóit, amelyek ugyanúgy megjelennek a múltban, mint a jelenben és ilyképpen lehetővé teszi számunkra, hogy rádöbbenjünk: nem léteznek csak végletek, semmi sem kizárólag fekete vagy fehér, a valóságnak ezernyi arca van, egyetlen embernek sem lehet az a legfontosabb jellemzője, hogy behunyt szemmel vagy nyitott tévével elhiggyen bárkinek bármit, hanem az, hogy gondolkodjon és így alkossa meg önmaga értékítéleteit. Voltaképpen ez az emberi szabadság útja. Cseke Gábor tegnapi és mai hadiösvényei nem csupán a történelem, a kultúrtörténet, az irodalom hegyei és völgyei között haladnak, hanem arra is figyelmeztetnek: vigyázzunk a hamis útjelzőkre. Akár egy-, akár kétnyelvűek.

A most záruló sorozat eddigi darabjait megtalálhatja itt:

Székedi Ferenc dedikált könyvei