Gergely Tamás: Virág
Vadmalac valami különöset érzett a lábában, csülök magasságban. Nem fájdalom volt. Legnagyobb meglepetésére azt az érzést egy látványhoz, az enyhén rothadó vágott virágok szárának a végéhez tudta hasonlítani. Ahogy azok felszakadnak, néha még fel is kunkorodnak.
Szóval mintha menne tönkre a szervezete, bokától lefele már nem is érezte magát.
Meglepődött:
„Mi az, virág voltam?”
Pusztai Péter rajza