Valamikor egyszer Krisztus Urunk és Szent Péter úr jövögettek az úton. Az egyik faluból a másikba mentek és találtak egy buksza pénzt. Elérték a falu végét. Egy szegény ember kijött, akart menni munkába, de a varjak nagyon károgtak. Panaszkodott, hogy:
– Máma se lesz jó idő, nem tudok menni dógozni!
Akkor Szent Péter úr azt mondja:
– Adjuk ennek a szegény embernek a pénzt!
De azt mondja Krisztus Urunk: – Ez most is a varjakba hisz, nem az Istenbe!
Így nem adták neki. Mentek följebb, följebb, fölértek a korcsmáig. A korcsmánál a korcsmáros lökdös ki egy részeg embert. Kiabál az ember:
– Megállj, korcsmáros, ad az Isten nekem még pénzt es! De nem adom én neked oda! – azt mondja.
Jézus Krisztus azt mondja: – Ennek adjuk a pénzt oda, mert ez Istent hisz!

(Dávid József, Andrásfalva, Bukovina, 1970)

Forrás: Parasztbiblia. Osiris könyvtár. Folklór, 2001