Sok furcsa múzeum van a világon, ám eddig kávémúzeumról nem hallottam. Örvendek, hogy módom volt nyugodt másfél órát bóklászni a kávénak szentelt intézményben.

A Zürichi-tó városi parknak kialakított partja bővelkedik kisebb nagyobb múzeumokban, kaktuszkertben, madárröptetőben. Nem unja el magát a hosszabb ideig Zürichben tartózkodó turista, hiszen mintegy negyven múzeum és gyűjtemény között válogathat.
A Johann Jacobs Múzeum mutatós emeletes villa kovácsolt vas kerítéssel, virágos udvarral. Mint a svájci múzeumok legtöbbjében, itt is ingyenes a látogatás. A barátságos fiatal nő az előcsarnokban először az alagsor felé mutat, magyarázza: ott kezdődik a kiállítás megtekintése, majd a földszinti termekben fejeződik be. Múzeumőrrel sehol sem találkozom, látogató is kevés a délelőtti órán. Mivel jegyzetelek és figyelmesen nézegetek, néhány érdeklődő csoport elhalad mellettem.
A különböző fajtájú és nevű kávék szőttes zsákokban, nyersen, üveggel lefedve láthatók az első teremben. A szemek különböző nagyságúak és úgy tűnik, színárnyalatban is mások. Jókora üvegedényben pörkölve gyönyörködhet a látogató a sokféle kávéban. Polcokon fantasztikus kávéfőző szerkentyűk a világ minden tájáról; valamint csoda szép porceláncsészék és üvegedények a fekete leves felszolgálására.
Kávéivással kapcsolatos festmények, fényképek díszítik a falakat. Egy sorozat színes felvétele bemutatja a kávécserjét, majd a fehér virágos ágat, a zöld termést és a gyönyörű piros színűt, amely az érett kávébabot rejti.
Egy másik helyiségben Costa-Ricában találja magát a látogató. Kerámia edények mellett fém- és papírpénzek a közép-amerikai országból, kávéfőző edények, olcsó és drága kávéscsészék. Szinte életnagyságú faszobor kávészedő lányt ábrázol, derekán kávéval telt kosárral. Színesre festett, miniatűr, fából faragott kocsi, előtte nehéz terhet húzó ökrökkel, kávéval telt ládákból álló rakománnyal.

Néhány polcot és tárlót töltenek meg a kávéról írott könyvek a következő teremben, sok nyelven írottak és gyönyörűen illusztráltak. Kávéházi asztalok és székek mellett műtárgyak és festett üvegablakok, valamennyi témája a kávé. Az egyik sarokban egy közép-amerikai művész faszobrai, s kiállítva a szerszámok is, amelyekkel a fát megmunkálta. Színes képernyőn film mutatja be néhány szobrának születését. Érdemes végignézni a mintegy tízpercnyi kisfilmet, mert közben kényelmes fotelben meg is pihenhet az ember. Aztán costa-ricai művészek festményi, metszetei és faszobrai varázsolnak el. Különösen megmaradt emlékezetemben egy életnagyságú, ásóval dolgozó földműves alakja, akiről szinte látszik, amint csorog a veríték a megerőltető munkától.
A falon hátulról megvilágított üveglapra készült fényképek a kávétermesztés és -feldolgozása folyamatáról tudósít egy következő helyiségben. Egy kávés szsákban álló képernyőről mindezt rövidfilmen is meg lehet tekinteni. A leszedett termés átvevése, mosás, törés, pörkölés, osztályozás és szárítás a munka menete. Kiderül, fermentálási folyamat is lezajlik a vizesen összetört termésben, majd az anyagot kazánokban hevítik és forgatják, így lesz a piros bogyóból nyers kávé. Ezután a napon szárítják és időnként forgatják, majd nagyság szerint vizesen válogatják és újraszárítják. Az idegen anyagoktól a kétszeri mosás és szárítás után végleg megszabadul, majd ezután kerül a jókora zsákokba.
A következő teremben fényképek és tárgyak Guatemalába visznek, mert kiderül: a Jacobs kávé fontos termelője ez a közép-amerikai ország is. Tökéletesen hű műkávécserje áll egy cseberben. Nagyon szép a fürtös fehér virágokkal, zöld és piros bogyókkal, babérlevél nagyságú lombozattal. A fára akasztva egy tenyérnyi képernyőn a kávészüret látható rövid filmen, amint kosárba gyűjtik a termést.
Az utolsó szobában különböző kávéfőző szerkezetek – régiek és újak – változatos és agyafúrt formáját lehet megcsodálni. Asztalon komputer és lemezek, bizonyára a kávéval kapcsolatos témákkal… Továbblépek a bekapcsolt kávéfőző masinához, ahol a megfelelő billentyűt benyomva török vagy eszpresszó kávét fogyaszthat ingyen a múzeumlátogató. Tejszín, cukor, ezerédes külön rekeszekben állnak, akárcsak a gyönyörű porceláncsészék és tányérok. Egyetlen figyelmeztetés, kérik hogy a kávét a közeli asztal mellett ülve idd meg, ha akarsz, rá is lehet gyújtani, van hamutálca és gyufa. Aztán a használt edényeket egy tálcára téve igyekszem kifelé. Meglátom a folyosón a mellékhelyiséget, oda is bekukkantok. Olyan szép és elegáns, hogy kár lett volna meg nem nézni! Kávébarna több árnyalata és vajsárga szín uralkodik a padlón, falon és a berendezésen, a rézkilincsek fénylenek, mint az arany.

Megköszönöm a franciául jól beszélő fiatal nőnek a kitűnő kávét, aki barátságos mosollyal arra kér, jöjjek máskor is.

Forrás: RMSZ-Kalandozó

Lásd még:

A Jacobs Múzeum honlapján az intézményről