Egy szép asszony regénye

A „Budapesti Hírlap“ írja. Van Veszprémben egy nagyon szép asszony, kinek kegyét nagyon sok gavallér iparkodott megnyerni. Mondják, hogy nem is fáradtak volna hiaba. Ennek a nagyon szép asszonynak nagyon csúnya a férje, de a szerencsétlen embernek kimondhatatlan türelme, ő tudja, mi okból, nejének romantikus kalandjai iránt. A napokban a szépasszony otthagyta a birkatürelmű férjet, s külön lakásba költözött. Itt kezdődik a regény. Az elhagyott férjet megszállta a zöld szemű szörnyeteg – a féltékenység, s úgy éjfél tájban oda lopódzott hűtlen neje alkovenjének ablaka alá, s ott figyelő állást vett. Az a romantikus fényben tündöklő holdvilág oly buta képet vágott ehhez az egész állapothoz, mintha semmiről sem volna tudomása. De csitt! – Az alkoven titokzatos rejtekéből gyanús hangok törnek ki a néma éjszakába. Úgy van. Semmi kétség, ott két boldog szerelmes édeleg. Ezt tűrni egy férjnek nem lehet. Tehát semmi különös sincs abban, hogy a künn lévő férj döngetni kezdte az ajtót irgalmatlanul. Soká zavarta a boldog szerelmesek édelgését a szakadatlan döngetéssel.
Végre kinyílik az alkoven ablaka. No, most lesz itt haddelhadd! Az ablakból először is egy szál meztelen kard jön elő, s utána egy délceg katonatiszt ugrik ki az utcára. Erre az ott leskelődő férj megretirál, s csak mikor a boldog seladon hüvelyébe tette a kardot, akkor bátorkodik közeledni hozzá, s imígyen beszél: Ah, ön az? Gratulálok!
Köszönöm, válaszol a tiszt, uram, ön valódi angyalt bír nejében, kár, hogy jobban meg nem becsüli.
Ezzel kezet szorítva az egyik jobbra, a másik balra távozott. Másnap elhitették a boldogtalan férjjel, hogy ő ezt úgy álmodta. Városszerte általános az érdeklődés a folytatás iránt. Aztán mondja valaki, hogy napjainkban már nem történnek regényes dolgok.

Veszprémi Független Hírlap, 1884-04-19 / 16. szám