(részletek)

…Sajtó törvény nem lehet; és ha meg is létesül azt jelenti, hogy ott nincs tiszta józan ész. Nézzük mi lehetne czélja a’ sajtó törvénynek: az, hogy az író se egyes embert, se társaságot, se Istent ne sértsen, vagy ha sértett, vétkéért lakoljon, más czélját nem képzelhetem.
Fölebb megmutatám, legalább igyekeztem megmutatni, hogy az író, irományaival sem egyes embert, sem társaságot, sem Istent nem sérthet. Mondám: vagy igaz az, mit író egyes emberről állít, vagy nem igaz.
Ha igaz, nem sért, nem sérthet; mert mire való volna a’ természetben az igazság, ha azt ki nem mondanók? és kinek kell ezt szemében mondani, ha nem az embernek? Hiszen más teremtmény e’ földön nem értheti, mi az igazság, csak ember. Ha ez nem képes az igazságot meghallani, iszonyú mélyen sülyedt, és ez kétszeresen morális kötelességivé teszi embernek az igazságot, minél többször hangoztatni, hogy az ki tőle elszokott, ismét hozzászokjék, ’s a’ mélységből, hová sülyedt, kiemelkedhessék. Ha pedig nem igaz az, mit az iró egyes emberről mond, nem azt sérti, kiről mondatik, hanem azt gyalázza meg a’ ki mondotta, mert hazudott. Ugyan is a’ vádoltnak szolgálatára áll a’ sajtó, magát igazolhatni. (…)

Mi czélja lehetne a’ sajtó törvénynek? Az nem lehet czélja, hogy a’ gondolat’ közlését gátolja. Mert az emberiséget tébolyodottnak föl nem tehetjük, hogy gondolat’ közlésében, eszmecserélésben magának törvény által gátat vessen. Hiszen e szerint maga magát megkötné, hogy tovább ne mehessen. De ezt tenni, ha akarná is, lehetetlen volna, mert azon természetét, hogy tökéletesednie kell, le nem vetheti, pedig arról csak egy józan sem kételkedhetik, hogy gondolkodás és annak eredménye nélkül
tökéletesednie nem lehet.
A ’ sajtó törvény vagy arra szolgálna, hogy a’ gondolat’ közlését eleve meggátolja, vagy arra, hogy a’ már közlött gondolat’ vétkes eredményéért az írót megbüntesse. Itt semmi közép, vagy valami harmadik nem képzelhető. (…)

A ’ censurában és sajtótörvényekben, az hol léteznek, illyenféle instructiók, zsinórmértékek fordúlnak elő: semmi olly könyvet meg nem kell engedni, melly vagy az erkölcsöt, vagy a’ kormányt, vagy a’ király’ személyét, vagy valamelly hatóságot vagy intézeti testületet, vagy a’ nagyokat, vagy az elöljárókat sértené.
Ha van az emberek’ intézkedésében valami esztelenség (pedig mennyi van) úgy az illy hangzatú törvények az legelsők közé számlálandók. (…)

A ’ kormányt sértő irományokat nem kell megengedni. Mit jelent ez? Igen sokat és semmit. Hol kezdődik a’ kormány, mellyet sérteni nem volna szabad? Lent a városi poroszlónál; mert tapasztalás szerint azt már sérteni nem szabad, mert város’ embere. A ’ városnak minden tisztviselője már a’ kormányhoz tartozik, ezeknek tehát gazságát érinteni tilos. A ’ censor, a’ professor, a’ tárnokszék, a’ helytartótanács, a’ .kancellária, szóval mind az, kit a’ király nevez ki valamelly hivatalra, a’ kormányhoz tartozik. Milly tágas e’ m ező, ’s milly sok igaztalanság történik e’ mezőn, ’s mind azt tilos megróni! — Ennek vége hoszsza nincs. Itt nem tudom mit szóljak. (…)

Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár