Albert-Lőrincz Márton: (Születésnapokon)
Születésnapokon
gallérodra kihajol
az érdem és a kétely,
köréd tekeredik serényen
fekete mozdonyok
kéményéből a fürge füst,
foszlott szélű nyaksál,
szerény és vétlen,
s miközben,
a felezőidődtől kezdődőleg,
seprűt lengetve
kergetőzöl önmagad árnyékával,
kitartó makacssággal,
mindig alulmaradsz,
mint teleírt papírlap alatt az indigó,
amelyet elteszel jövőre,
hunyorogva, kacérkodva.
Pusztai Péter rajza