Veress Miklós: Tizenkettesek*
Farkas Árpádnak
I. KÉSŐ EST
Szemhéjam alatt rossz mozik
és a szempilla rebben:
függöny színházat álmodik
ripacsot főszerepben
egy himnuszon csodálkozik
a tévé előtt Erkel
a rúzs egy ajkat álmodik
miből a vér kiserken
Ki holtomiglan holtodig
ágyat síroknak vessen
Az álom álmot álmodik
és fölébred – ha nincsen
II. ÉJSZAK A
Ki fejezte le Ocskayt
ki köpte le a Görgeyt
Síron azoknak mocska itt
kik göröngyünket görgetik
vagy kalapjukat pörgetik
amíg a villám áthasít
az egeken hol förgeteg
sötétlik rideg havasig
Didergő bokrok zörgetik
mint csontjukat – a vasaik
előálmodják görgeyk
is maguknak az ocskayk
III. HAJNAL
Megnyesték az orgonabokrot
szemétre vetették az ágat
A zöld itt mégis rügyet bontott
és telilélegzi szobánkat
De félek magamtól ki lophat
attól ki bölcsebben is ölhet –
hogy úgy élnek túl a halottak
mint deszkákat a gyantakönnyek
Ismerem szobámat hazámat
túlélője vagyok magamnak
Rügyező ujjaim az ágak
az ablakomon kikopognak
Forrás: Jelenkor, 1986/8
* Az 1942-ben született költő, műfordító, szerkesztő idén július 9-én elhunyt.
Pusztai Péter rajza