Splitska tiramola. Első hallásra valami dalmát édességre gondolnánk. Amit még a velencei hódítók felejtettek Spalatóban.
Reggeli kávénk mellé éppúgy jár a tiramola, ahogy az esti séta és az elengedhetetlen kávéházi kiülés is elképzelhetetlen nélküle az ódon sikátorokban. Még a polgármester is megszólalt a minap. Szerinte a tiramola Split jelképe. Úgy hozzátartozik a városhoz, mint a csapatokba verődő macskák és a gazdagon burjánzó leanderek.
Drága mulatság a horvát tengerparton a tiramola. Rijekában például 2 ezer kunába kerül. De önkormányzati tiltó listán van Šoltán, Mljetben, Kaštelán, s még számos településen az Adria mentén.
Tiltásban, persze, Split is erős. Tavalyelőtt kitiltották az adventi sokadalomból a balkáni mulatós muzsikát. A cajke ott egészen pusztító. Gyanútlanul elmegy az ember egy buliba, ahol jó a zene, jó a társaság, s egyszer csak feltesznek egy helyi vagy regionális érdekeltségű lagzibandát. Onnantól nincs megállás. Hajnalig dübörög a cajke. A Horvátországban is népszerű Bukás-paródiák egyikében Hitler is kiborul a berlini bunkerbe beszűrődő Halid és a Piros Almák koncerttől. Ám Splitben a cajkéval szemben oly szigorú városi vezetés határozottan kiáll a tiramola mellett.
Egyszer egy horvát barátom azt találta mondani, hogy Šibenikben azért nem jó a kávé, mert sosem volt olasz gyarmat. Nos, Splitben kitűnő a kávé, s egy másik barátom, aki hosszú éveket töltött Itáliában, azt mondja: a tiramola egyértelműen olasz jövevényszó. A tira-molla odaát olyasmit jelent, hogy „húzd meg – ereszd meg”. Mellesleg a Tiramolla egy vidám olasz képregénykarakter is.
A dalmát tiramola pedig az a szárítókötél, amit a sikátorokban a szemközti ablakok között feszítenek ki a jó szomszédok, hogy azután közösen használják ruhaszárításra. Nálunk közmondásosan nem illik kiteregetni a szennyest, míg Splitben szimbolikus a mosott ruhák közszemléje.
Splitből nézve Budimpešta egy álomváros. Kimondatlanul is vonzóbb, mint Zágráb. De a magyar főváros csak a Lánchíd, a Budai vár, a tokaji bor és a cigányzene szinonimája, meg némi K.u.K. nosztalgiáé.
A pesti divat nem játszik Splitben. A Riva, persze, drága. Ott minden kuna kidobott pénz. De ha elsétálunk a halpiac közelében lévő Zara üzletházba, vagy futunk egy kört a lakótelepek karéjába telepített Mall of Split márkaboltjainak 50–70 százalékos kiárusításai között, akkor érzékeljük, hogy a spliti kínálat bizony frissebb kicsit, mint a pesti, és jóval olcsóbb.
Egyszer kávéztunk valakivel Splitben. Off szezonban. Már minden virágzott, de még nem volt fürödhető a tenger. Néhány vitorlázót és pár teniszezőt leszámítva, meg eltekintve az obligát városnéző csoportoktól, jobbára helyiek unatkoztak a fázós időben. Körbemutatott: „Nézz körül, fél napokat ülnek az emberek egy 8 kunás kávé mellett, mert a számlájuk már rég mínuszban van, s így napközben otthon nem kell bekapcsolni a hősugárzót. Minden nap vágják a centit, úgy várják a szezont. De a nők csinosak, a ruhájuk első divat szerinti, s a férfiak is választékosan öltöznek. Erre mindig költenek.”
Szép szeles időben büszkén lobognak Splitben a tiramolák…

2019-08-07

Forrás: http://kantin.arnolfini.hu