B. Tomos Hajnal: Esőfalak
Szobáink közt
mint függöny
zuhan alá az eső
nem hallszanak át
a lépések,
a sóhajok,
az alvás közben
elmorzsolt szavak.
Ajtó sincs.
Nem járunk át
egymás hétköznapjaiba,
eltűnt az anya,
a szerető,
az emlékekbe takart
játszótárs.
A mennyezet már
összenőtt az éggel
s a falak ledönthetetlenek –
egyre csak esik,
szobáink közt
függönyként zuhan alá
a közöny.
Pusztai Péter rajza