(Mahatma Gandhi emlékére)

Csillagos az ég, üstökös mutat utat,
Hold körül táncot jár a vágy, reccsen az ágy.
Kitakarja az égboltot a kábulat,
Borzol az űrszél, dallama selymesen lágy.

Kezem vakon tapogat, döntött a sorsom.
Holnap indulok, csepp leszek a tengerben.
Testvéreim, menjünk együtt, nagy alkalom,
Hogy megszülessen az Isten az emberben.

Meggyalázott temetőinkből felkeltek,
Velünk gyalogoltak az egykori hősök.
Jöttek a fenyvesek is, és útra keltek
A tündéreink, regösök, és az ősök.

Tenger végtelenében tündöklő arcok,
Megérkeztünk. Több millió sólepárló
Szíve együtt dobban, ez a néma harcunk,
Közel a szabadság, jöhet a forduló.

Mondom: „Britek, távozzatok Indiából!”
Visszhangozzák a hegyek, bólint az Isten.
Sóbálványok megrepednek, nincs gránitból
Az idő, morzsolja a hit, porlad minden.

Rokkán szőjük a jövőt, dördül a sortűz,
Jégeső szétveri a termést, még élünk.
„Ne vegyetek angol terméket!” Ez a tűz
Birodalmakat éget fel, most révülünk

Mint lenge fátyol a fehér fellegekben.
Csillag ragyog a szememben, oly lüktető.
És szikrázik a véges a végtelenben,
A békés harcos útja nem büntethető.

Sókristályok csillagtánca, a hold csobban,
És a Medve-tó tükrét vadkacsák szántják.
Szórom az igét, vetésem lángra lobban,
Égi tüzek a szabadságunkat áldják.

Szováta, 2019. július 5.