Fűzfavesszővel verték

Mikor Krisztus Urunkat mögfogták, mögkötözték, fűzfavesszővel verték, mert az vót a legszorosabb, tele vót tüsökkel.
A fűzfa mögsajnálta Krisztus Urunkat, a tüsköt mind elhullajtotta, az ágait többet az ég felé föl nem eredeztette, mer mögszomorodott. Azután van möghajulva, mög nincs neki tüsökje.

(Galgahévíz, Pest megye – Kálmány, 1914)

Forrás: Parasztbiblia. Osiris könyvtár. Folklór, 2001