Nászta Katalin: Vigyoran
Uram, láttam a mocskot
vén volt, szája fogatlan
férfi is volt meg asszony
sebesen karattyolt
Eddig is tudtam, tisztán
nélküled lehetetlen
Azért reméltem mégis
hátha találok olyat
aki ember, ahogy
elrendelte az ég is
De kitátotta száját
s okádott élvezettel
szavai kilógva
szemérmetlen fityegtek
Vissza se kapta őket
hogy ’jaj, mit tettem én’
szörcsögött disznó módra
lefetyelt, szürcsölt, köpött
moslékjába hullva
reszketve kerültem sorra –
Nélküled minden férges
a burokhéj kipattan
egy rakás kukac
néz rád vigyoran
2019-08-06