Lucifer magához hívatta egyik szógáját, oszt azt mondta nekije:
– Nem látok itt a pokolba egy mónárt se! Eredj a fődre, hozzál egy mónárt!
A szóga megkérdözte, hogy mirű ismeri majd mög, hogy mellik is a mónár. Lucifer azt mondta nekije:
– Keress ollan házat, aki a folóvíz partján van. Látsz ott ollant, akinek fehér a ruhája, az árok partján sétál, le-lehajul, oszt nézi, van-e víz ölég. Oszt nagyokat bóligat a fejivel.
A szóga főgyütt a fődre. A folóvíz partján a házat megtalálta. Az árok partján is látott egy szürke lovat. Azt is látta, hogy a ló le-lehajul, oszt közbe bólingat. Gondúta magába:
– Ez csak a mónár lehet, senki más.
Megfogta, oszt lecipelte a pokolba. Amikor Lucifer a lovat meglátta, elröstellte magát. Azúta se mer senkit küldeni mónárér. Így nincs mónár a pokolba.

(Nemes István, Szilvás, 1934)

Forrás: Parasztbiblia. Osiris könyvtár. Folklór, 2001