Nászta Katalin: lakatlan sziget
lakatlan sziget a szívem
puszta
különféle halrajok
körbe úsznak
ők kiszállni
én úszni nem tudok
bámuljuk egymást
ennyire futja
az ég néz le ránk
s a felhők boldogan
csend van –
hullámok fodrozódnak
néha a szél sorra vesz
megvagyunk mind
a sziget, a szívem, én
s a halak odabenn
2019-08-10