Nászta Katalin: lakatlan sziget

A szerző grafikája

lakatlan sziget a szívem
puszta
különféle halrajok
körbe úsznak

ők kiszállni
én úszni nem tudok
bámuljuk egymást
ennyire futja

az ég néz le ránk
s a felhők boldogan
csend van –
hullámok fodrozódnak

néha a szél sorra vesz
megvagyunk mind
a sziget, a szívem, én
s a halak odabenn

2019-08-10

2019. augusztus 17.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights