A műfordításról

A műfordítást énszerintem
az irigykedés hozta létre:
távoli társunk sóvárogni
kezdett a ritka, tiszta Szépre,
melyet egy másik alkotó
teremtett nyelve anyagából,
s bár névtelenül történt mindez,
tolvajlás volt ez a javából,
de példa arra is: a rút s rossz
(irigység és lopási hajlam)
végül mégis jót hozott létre
eme bábeli nyelvzavarban.

Csönd

Mélységes mély az októberi csönd.
Mély, mint az ég, s mint annak kékje, mély.
Akárha szakadékot nyit a föld.
Mély, mint a kút s a csillagtalan éj.

Mély, mint a gyűlölet, a gonoszság, a bűn.
Akár a szerelem, a szeretet.
Mint szó, ha cseng tisztán és egyszerűen.
Mély, mint az élet és halál lehet.

Mint a végtelen jóság, mély a csönd.
És mint az iszonyat, a félelem.
Uram, mit rejt a csönded odafönt?
Mi születik belőle idelenn?

Sztána, 2001, október 9-én

Forrás: Költők az árnyékos oldalról