Gyötrelmesen gyúlékony rőzse
a kérdés: Miért? Ez gyújt lángra
minden dolgot, okos vagy dőre,
s a tűz nagy: az élet tűztánca.

Miért nem szeretsz, mért szeretlek?
Oly egyszerű és oly bonyolult
a válasz. Miért nem temetlek?
Miértre új miért tornyosul.

Miért van szegény, miért gazdag?
S a szegényt az ág miért húzza?
Van erre válasz, egész halmaz,
s egyetlen miért lángra gyújtja.

Miért van jóság és gonoszság?
Miért oly nagy a rossz elánja?
Gyufa-törékeny minden okság,
s hamar körmömre ég a lángja.

Miért van Isten? Miért nincsen?
Ha van, miért vétkezünk folyton?
Ha nincsen, miért annyi isten
mindenfelé, szárazon, folyón?

Miért az élet, ha a halál
lecsukja két szemét örökre?
Akárha tűz nélkül utaznál
melegedni a sarkkörökre.

Miért van menny, miért van pokol
egyeseknek, s másoknak nincsen?
Ha nincs, hogy lakol meg a gonosz,
s a jónak mi jutalma itten?

Mindegyre gyűl a sok-sok miért,
mint rőzse az erdőt, eláraszt…
máglyán égünk… ó, miért, miért
olyan gyúlékony minden válasz!?