minekutána fillérnyi hasznom nincs abból, amit összeírok
egyedül a tudat, van pár lélek, aki olvas
s láthatatlan angyalok-démonok serege jár körbe
mialatt szobámban rostokolok
megírom annak a pár embernek, aki benéz
az élet nem csak szép,
nehéz és kevés
azzal a pár esztendővel, amit a nyakunkba varr
tele puttonyt hordozunk, akár jó, akár baj
s míg nyugtázzuk, te sem vagy boldogabb
kifordul a világ
minő fordulat!
öniróniánk egymás életébe csap
vékony fekete vonallal húzlak körbe
hogy elkülönítselek zagyva tirádáktól
rajtam kívül ne vegyenek észre
begombollak mellem kuckójába
erős bogot kötök, ki ne bogozhassák
a sötétség szűnni kezd már ugyan
s egyre világosabban látni a határtalan véget
időtlen párhuzamosokban
gyűrődünk majd idétlenül
vagy egyszerűen szépen

2019-08-10