Még a helyszín sincs a látképen… Bakonyi erdő, a Likas-kő sziklái, Vinye falu és a Hódos ér között. Ha a vendégházon átvezető turistaösvényen indulsz, egy szabványos tűzrakóhelyet látsz, néhány sátrat meg sok fenyőrigót, éjszaka már rókát is. Amúgy a mennyboltig érő fenyves és tölgy, hajnali hőhullám a tisztásról az éji pára lepte fűre, tündék és villők illanása a ritkásabb sziklaösvény kanyarulatában.

De reggel gitárzene ébreszt, személyesen mindenkit, sátranként, ágyanként, kit s hogyan…, napközben gyergyói-gyimesi dalok, este-éjjel füstösebb nóták, meg Cseh Tamás, hisz Bakony ez…, még tipi-sátor is van, annyira indiános. Néhány nagyobb útmenti fatörzsön kézzel írott papírlap: Olvasótábor ―――>

Mert hát az. A zenés ébresztő mellé mozgásjátékok, színházi próbák, irodalmi előadások, énektanulás, gyertyafényes felolvasások, bütyköldék, szemináriumok, falukutatás, gyalogtúrák, főzőverseny, éjszakai misztériumjáték, gyertyafényes felolvasások, pásztortűz, számháború, spontán vidámság, villámfoglalkozások, zenélés, tűzrakó fahordás, kiscsoportok, kondi-park, találkozási intimitások, ismerkedési bátorságok, „Akármi”-party, közösségformáló rítusok, és sok-sok-sok szeretetteljes ölelés. A legjobb síróprogram táborzáráskor. Közben könyv és vers és kalligráfia és regény és online-könyvtárnyi világtudás. A bátorság pedig nem a jelenlétben, hanem a távozásban, a távolodás veszélyében kihívó. Kár otthagyni, fájó befejezni. Nemcsak nyári program, de megannyi évre szóló testvérség, barátság, elköteleződés, intimitás, élmény és érzemény. Gitárral és ütőgardonnal, csoportdalokkal és emberhangokkal, madárfütty és szélbeszéd között… És nevetés, spontán móka, kamaszos heccelődés, leleményes önismeret, kihívó válaszok, packázós kérdések, korosztályi cselek, nyár hangú lelkesültségek… (A többit lásd http://www.olvasotabor.hu/videok )

Fábián Zoltán Olvasótábor – még 1972-ben kezdődött Felsőtárkányban, hatvani és boldogi iskolásokkal, 1979 óta folytonos, jobbára felváltva erdélyi és magyarországi helyszíneken, ma már inkább középiskolásokkal, Kézdivásárhelyen a Művelődési Ház, Hatvanban az Ady Endre Könyvtár vált gazdájává.

S ha már Ady, éppen idén száz éve ment el. Művéről nemcsak kötetek kupacai itt az asztalokon, de előadások, megismerési modellek, spontán műtörténet, esztétikai bölcselmek, narratív visszaemlékezések is. Két éve még a „Mítoszok között” volt a tematikai horizont, most a jubileumi Ady-kép kínálja „a fenn és lenn” között, az „ásító semmi” és a Kompország-vidéki létformák diadalát, dalát, örökségét, kihívásait.

„A régi időkben semmi sem volt,
Nem volt sem homok, sem tenger,
Sem sós habok,
Nem volt lenn föld,
Nem volt fenn ég,
Nem zöldült a fű még,
Ásított a semmi.”
– Germán teremtéstörténet részlet –

A mindennapi közeg ugyan nem „Bátor-Tábor”, de a megértés, élmény, értelmezés, önkeresés, közösségvállalás kihívásaival mindenki szembesül, aki a „semmi ásításán” túli világban megmártózik. Adyval aztán még különösen is kalandos mindez, mintha valóban a Kocsi-út az éjszakában sorai tennék próbára a táborlakókat.

Kocsi-út az éjszakában (1909)

Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomorú vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.

Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.

Fut velem egy rossz szekér,
Utána mintha jajszó szállna,
Félig mély csönd és félig lárma,
Fut velem egy rossz szekér.

Ez a félig mély csönd valójában a félig lárma korában is emberpróbáló. A belső csend türelme s a külvilág türelmetlensége egyszerre kihívás, sorsvállalás, életmerészség, élménykötődés, megismerés-kockázat, elköteleződés-élmény is, mely a megértés felé kalauzolja a megnyíló érdeklődést, a mítoszokon túlra vezeti a vándor lelket, s a csonka hold szomorúság-kockázatával zárja le a belsőkben lobbanó tudás-lángok és érzelem-tüzek darabokra törő sokféleségét. Sőt, a sokféleség szabadságát is – a 25. olvasótábor mottója Csernátonban még ez volt: „A szabadság a legnagyobb ajándék, amit az egek az embereknek adtak” – Miguel de Cervantes. Az idei tábor már a szabadság ajándékának személyes kiteljesítési és megpróbáltatási tesztjét is hozzáadta az emberszabad gondolkodás örökségéhez…

Mert az ásítás helyetti semmi itt gazdagabb belső világok formálója is. Ahogyan a tábor (s névadójának hagyatéka is) tükrözi: lélekpendítés ez, a kultúra örökségének, meg a megismerés bátorságának egynyári kalandja, mely korszakos hatású marad. (https://morfondir.ro/lelekpendites-a-25-fabian-zoltan-olvasotaborrol/) S maradjon is még, hisz lélek sok van, minden egészek töredeznek mostanság is, az éji sivatag némasága pedig leginkább az emberlelkek csoportos ünnepélyén oldható fel korszakosan. Költőnk és kora, száz év múltán, immár másfajta lélekválaszokat is kínál az ifjú lelkeknek, s mindenkinek, aki még ifjú tud maradni egy kicsinyég…

S hadd maradjon ez így. Kell maradjon, mert a belátás és az ölelés barátságosságába mélyen belefér a „félig csönd és félig lárma” rossz szekérzaján túli világok ezer mai titka és a válaszadás bátorsága is.

Csak épp fenn kell tartani a könyv birodalmának, az emberlét írott korszakainak, a ráhangolódás lélekemelő dalainak örökségét, a tudás és hit bátorságát.

A. Gergely András

Forrás: Peroszkóp portál

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ