A századik év szerkeszt derekukba
évköröket – szép, téli révültségben
állnak a meghitt fényű sétatéren
s boldogok: embereket küld az utca.

Száz éve nézték hűvös-mozdulatlan,
hogyan nő, tágul itt e földi élet,
és hogyan nő a csillagmesszeségnek.
E tölgyfasorsot én már megtagadtam.

Öt évet élek még? Ötven évet-e?
Elcsitul lényem gazdag élete?
Nem tudom, de céltalan futószelek
nyergébe, húsz év, nem vetettelek.

Százados fáknál máris éltem többet:
gyökereim nem egy ponthoz kötöttek.

Forrás: Költők az árnyékos oldalról