Felfigyeltünk – az augusztusi Székelyföld-re
A Székelyföld nemrég megjelent 2019/8-as számából Markó Béla, illetve Kenéz Ferenc verseit ajánljuk:
Markó Béla: HÁZSONGÁRDI KALAUZ
Világításkor átfordul a menny.
Lángoló szirmok a lábunk alatt.
Körös-körül már minden temető.
Nincs temetkezés, csak rátemetkezés.
Nőnek lefelé nekropoliszok.
Fejre állított felhőkarcolók.
Zsong a Házsongárd.
Sok csontváz-darázs.
Feküdtek itt már valakik.
Utána ismét valakik.
Akik nem itt, azok is itt.
Magyarok, magyarok, magyarok.
Majd egyre többen mások is.
Rétegelt halál mindenütt.
Kilátni sehogy sem lehet.
Egyik nyomja a másikat.
Nem temet, hanem rátemet.
Nem temetkezik, csak rátemetkezik.
Halálának is célja van.
Azt is mondhatnám, értelmes halál.
Nem ápol, hanem eltakar.
Élünk, mert emlékezünk.
Már útközben is könnyezünk.
A tegnap csupa ismerős.
Megválik, hogy holnap mi lesz.
Nincsen írás a koponyán.
Hogy mit beszélt, miről beszélt.
Valahogy mégiscsak beszélt.
Ki tudja, honnan jön a fű.
Ember volt itt minden fűszál.
Nem látszik rajta, hogy ki volt.
Lehetett férfi, nő vagy gyermek is.
Az is lehet, hogy körbejárt.
Magyar is volt már, majd román.
Ki tudja, hova sietünk.
Miért van ez a hegymenet?
Mindenki megkapaszkodik.
Előbb-utóbb a csúcsra ér.
Gyertyát gyújt, sír, silabizál.
Megkönnyebbülten leereszkedik.
Mélységes mélyben napsütés.
Helikopter-leszálló is talán.
Valakire majd rátemetkezünk.
Valaki egyszer ránk temetkezik.
Holtunkban folyton fojtogat.
Ki fent van, az van legalul.
Idelent virág kapható.
Minden temető kaptató.
Elfogy a betű felfelé.
Más nevek, más nyelv, másféle kő.
Néhány évre még kibérelhető.
Kenéz Ferenc: UGYAN MÁR, BARÁTAIM…
Markó Bélának, szeretettel
Hogy a diktatúra költészete
nem volt költészet?
Ugyan már, barátaim!
Hiszen az autóbusz se volt
autóbusz,
mégis milyen jó volt, amikor jött!
A kenyér sem volt kenyér,
mégis milyen jó volt,
amikor volt.
A szabadság se volt szabadság,
mégis milyen jó volt,
ha beleszagoltál!
Ha meg akarod ismerni
milyen volt a diktatúra szabadsága,
milyen volt a diktatúra kenyere
s milyen a diktatúra autóbusza,
hát ez nem fog menni
a diktatúra költészete nélkül.
Mert sehol a világon
nem lehet megismerni
a diktatúra költészetét
a diktatúra költészete
nélkül.
És bizony, akármilyen nagy (is) a diktatúra,
egy kicsi költészet mindig, mindenhol van.
És bizony, akármilyen nagy (is) a költészet,
egy kicsi diktatúra mindig, mindenhol van.
És akkor
Szilágyi Domokosról
még nem is
beszéltem.