megtudtam rólad, amit eddig is sejtettem
undok, nagyképű, durva fazon voltál
s ahogy az idők változtak, te csak még jobban
eldurvultál, pedig kilökték alólad a széket
de bőröd alá a dac beette magát, mint a
gyapjúba a moly, meg nem alkudtál, béke sehol
vallottad s magad mellől rendre elmartál
nem tudom hányan voltunk, kiknek sikerült
szívéből téged kimosva talpra állni, miután
veled megfordultak a dolgok, és nem akartál
a régi mókuskerékből kiszállni, pedig annyian
vártak rád, hogy add be, nem a derekad, csak
régi meggyőződéseid, megcsontosodott benned
a kudarcok felett érzett fájdalom-csomag
túlméretezettnek tartottad s azokon álltál bosszút
akik szerettek, akiken lehetett,
így aztán végtére igazán egyedül maradtál

2019-08-11